A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET című írásomban vázoltam a földi civilizáció kialakulásának főbb állomásait és jeleztem, hogy ebben óriási szerepe volt a földönkívüli, magasabb rendű tudásnak. A Fejlettebb meghatározás alatt csak egy dolgot említettem példaként a gondolatátvitel képességét. Csak jelképesen fussuk át mit jelentene ez a képesség a földünkön, milyen óriási változást okozna. Első lépésben megszűnne a hazugság, mely alapjaiban mérgezi meg a földet és hozzájárulna a valós értékek szerinti világ kialakulásához, mert a tényleges tudás, a valós képesség lenne a mérce.

A Földünkön itt maradt Fejlettebbek ilyesmi képességeket adták át számunkra az által, hogy párosodtak a földi emberekkel létre hozva egy új köztes lényt, mely vegyes képességekkel rendelkezik és ezáltal a tudás hordozója. Nem volt más út, hiszen mi emberek akkor még alkalmatlanok voltunk az általános befogadásra. A magyar mondavilág Táltosként nevezi őket, de minden civilizációs központban megvolt a külön nevük (druidák, stb...).

A mi Táltosaink kezdetben külön táltos-iskolában fejlesztették tovább egyedi adottságaikat, ahová csak a legkiválóbbak mehettek. A Táltosok kizárólag pozitív cselekedeteket végrehajtó lények voltak. A Táltos adottságú lények száma a mai népesség számához viszonyítva egyre kisebb - ehhez hozzájárultak azok az uralkodói beavatkozások is, amellyel a hatalmuk megőrzése érdekében megölették a Táltosokat. Az Ataisz utáni őshazánk (Ordosz) ősi táltos-iskolájából a Táltosok a világ minden részére szétvándoroltak, vitték magukkal a tudást és új tudástelepeket hoztak létre.

A nagyobb távolságok esetében egyre nehezebb volt a kapcsolattartás az ordoszi Fejlettebbekkel, már nem volt megoldható a pár évenkénti visszalátogatás sem. Erre a problémára a Fejlettebbek átadták egy segédeszközüket, mellyel korábban ők is értekeztek a távoli Fejlettebbekkel - egy ilyen eszközt az Arvisuránk beszélő bogláros fejdíszként említi. Ez és a többi, beszélő kővel ellátott kommunikációs eszköz biztosította tehát a Táltosok számára a folyamatos kapcsolattartást a Fejlettebbekkel. (12 beszélő kő utazott el a végső menekülés során Ataiszról és mind a tizenkét hajó meg is menekült, bár egészen más helyeken kötöttek ki.) Később a távolság tovább nőtt a még további vándorlások révén, ezért kiemelkedő szerepe lett a beszélő kövekkel ellátott tárgyaknak. Legerősebb volt ezek közül a gilgamesi korona, mely a 3 legerősebb követ egyesítette.

Átfogva az eddigieket: az ősi társadalmunkban kiemelt szerepe volt a Táltos adottságú embereknek, de az öröklődés során egyre gyengültek ezek a képességek - a számuk és a társadalmi súlyuk is egyre kisebb lett a népességhez viszonyítva. A Táltosok tudás terjesztő küldetésük révén egyre távolodtak az őshazától, a beszélő kövek segítették a mi vándor Táltosainkat a napi feladat megoldásaikban.

A beszélő kövek mindig más Táltosnál voltak, de végül a nagy távolságok miatt ez a lehetőség is megszűnt és egy kézben maradtak. Az idő előre haladtával így egyre nőtt a beszélő kövek jelentősége, szinte már csak ez jelentette a kapcsolatot a Fejlettebbekkel. Ne feledjük tehát, hogy a bogláros fejdíszbe beépített kristály csak egy volt a (13. központi) kristálytárgy 12 darabjából. A tizenkét kő hosszú idő után később újra egy helyre került Ordoszban, de nézzük most vázlatosan a többi kő történetét. Egy kő Peru területéről került vissza a kaukázusi táltosközpontba (Ordoszba) időszámításunk előtt 1695 évvel.

Másik 3 követ Gilgames ajándékozott vissza a Táltos központnak, négy beszélő követ őriztek a karnaki beavató központban, ezeket a köveket időszámításunk előtt 625 táján szálíttatta Paszametik fáraó a táltosközpontba, rendelkezett kővel Aracsilla, de volt kő az avarok birtokában is. A fent már hivatkozott írásomban arra is kitértem, hogy a beavató koronázási ékszerek különös képességét nem a szerkezete, anyaga adta, hanem a rajta lévő beszélő kristályok, melyek kapcsolatot teremtenek a 12 Földünkön lévő ősi kristály koponyával (és ezáltal a 12 másik, fejlettebb civilizációval). Az ősi kristály koponyákkal történő kapcsolattartásra egyetlen mód van - a gondolatátvitel, mely egy magasabb szellemi szintet (rezgést) követel a próbálkozótól, másrészt hatalmas lelki tisztaságot. Rövidesen egyre több koponya fog előkerülni és pozitív energiáik működésbe lépnek, a hatás a változtatni nem akaró emberek számára nem biztos, hogy pozitív lesz, de a világunk számára igen.

A tizenkét ataiszi beszélő kristály csak I. László királyunk idejében került újra egy helyre, az ordoszi táltos központba. Ekkor születhetett meg korona egyesítés gondolata, melyet ma Szent Koronaként neveznek mások. A Szent jelzőt én nem kedvelem ,mert a mai kereszténységhez kötődik és lejáratódott, inkább Beavató Koronaként nevezem e csodás alkotást. István király nem lett megkoronázva a mai korona által, de két részével igen. István királyunk a (legerősebb rezgésű) gilgamesi táltoskoronával lett megkoronázva 1000. augusztus 20.-án, majd rá egy évre meg lett koronázva a II. Szilveszter pápa által adott (liliomos - Fekete Arnó féle) koronával is, mely szintén tartalmazott beszélő követ.

E két korona (nem István által) beépítésre került a Beavató Koronába is. István tehát beavatott volt, mint elődei Gilgames, az egyiptomi Fáraók, Jézus, Attila, Romulus - ezek a kiemelkedő képességű lények hozták magukkal az Istenkirályok megnevezést, amit később az Árpád-házi királyok is megkaptak.

A gilgamesi korona Attila halála után Hun kézben maradt, majd az avarokhoz került és végül a Frank hódítások révén Nagy Károlyhoz jutott, aki meg sem tudott válni a Beavató Koronától és azzal temettette el magát. III. Ottó német-római császár ásatta ki újra a föld alól és juttatta el II. Szilveszter pápához, aki azonnal átadta a méltó örökösnek - István királyunknak. Ezzel párhuzamosan létezett a pápai, liliomos korona is, mely köztudottan a lengyeleknek készült, mégis ezt is István és Magyarország kapta - ami óriási szó. Egy éven belül két beavató koronát kapni a pápától az nagy szó és jelzi István királyunk nagyságát, életművét. Fontos kiemelni, hogy István - beavatottként - isteni támogatottságú döntéseket hozott - igazi államalapító volt.

Döntésének megértéséhez csak egy adalék, melyet a világ történelem könyvei nem reklámoznak. Ekkor Attila hódításai után járunk (isz. 486-ban) egy megingott római birodalommal. Ezután már csak a kelet-római birodalom állt, a nyugati felén pedig az egyházi hatalom kezdett megerősödni.

A Hunok erejét ismerve e két hatalom összeszövetkezett és cselt szőtt. Kémeket küldtek a Hunokhoz és életüket megfigyelve kiszemelték Magyarkát áldozatul (aki Magyar fejedelem sokra hivatott, táltos képességű gyermeke volt, a várható örökös). A terv szerint egy vadászaton fogták volna el, de a tervbe hiba csúszott és Magyarka meghalt a cselvetés során. A terven ennek ellenére nem változtattak és megzsarolták Magyar fejedelmet - kérve tőle cserébe az arany lemezekre rótt ősi AVISURA-kat, ősi kristály koponyáinkat. Magyar fejedelem mély fájdalmában a csere mellett döntött, tanácsadói súgása ellenére és bízva egy későbbi visszaszerzési akcióban. Továbbá a két fél alkuja is amellett szólt, hogy a következő és minden ötödik pápát a Hunok adhatják majd.

A Hunok ezen alkun keresztül biztosítva látták az Isteni tanítás előtérbe kerülését, hiszen a legjobb Táltosaikat adták volna pápának. Természetesen ez az ígéret és (az élő) Magyarka visszaadása is hazugság volt - az egyház viszont hozzájutott az ősi, isteni, titkos tanításokhoz - mely a Magyarokra volt bízva megőrzésre. Ekkor kaptuk meg az Isteni (turáni) átkot, mert az ARVISURA-kat nem lett volna szabad kiadni a kézből sohasem - ezzel a lépésünkkel kiengedtük a gonoszt a palackból, ami a csúcspontját a XIX.-XX. században élte. Az isteni erők azóta megvívták a harcokat és ebből adódóan jó irányú változások következnek - 2006.12.08-a óta!

István az új, pápai korona és a kényszer kereszténység végső elfogadtatása érdekében a két külön koronát együtt felmutatva felajánlotta azokat 1038. augusztus 15.-én (Nagyboldogasszonyunk napján) Szűz Mária részére székesfehérváron (mely nem a mai átnevezett várost jelenti, hanem a Pilisben találhatót, melyet alkalmi hódítóink már leromboltak). A Szent Korona tan István király kényszerű alkotása volt, a két korona és kultúra együttes elfogadtatása érdekében, mely szerződés általa az ég és föld között köttetett és ma is él!

Az Istváni korona egyesítési tervet az utódok tovább folytatták - I. Géza majd I. László uralkodása során, ugyanis István idejében még nem volt meg a (harmadik) VII. Dukász Mihály bizánci uralkodó általi később adományozott zománcképes korona. A 12 beszélő kő egy helyre kerülését követően született táltosi döntés 1077-ben - Géza halála után - a hármas korona megalkotásáról, mely már a bizánci koronát is tartalmazza. A döntéstől függetlenül megtörtént a kis László gilgamesi koronával történő beavatása is. A Beavató Koronát egy Dajka nevű beavatott aranyműves készítette nagy műgonddal (Magyarka településen, valahol a mai Tbiliszi környékén) és pontos jelentés tartalommal. A Beavató Hármas Korona nem csak egyesíti az eddig külön létező beszélő kristályokat, de Dajka mester beavatott tudása révén a világról is ad összefoglaló képet a Fejlettebbek által. A Beavató Korona konkrét földrajzi helyre (a pilis föld szív-góc pontjára) készült. Erre utal a szándékosan ferde kereszt, mely adott földrajzi helyről nézve, egy adott pontra mutat (a Sirius bolygóra). A Beavató Koronával először I. Lászlót koronázták meg (a gyermeki gilgamesi koronázást követően ismételten) és ettől indult útjára a mai Korona, mely sajnos több átalakítást és sérülést is elszenvedett az évszázadok alatt.

Nem véletlen tehát a koronán a kereszt dőlésszöge, nem véletlen, hogy kik és mik vannak a zománc képeken, nem véletlenül jelennek meg a teremtő számok a koronán (1,2,3,5,8,13) és nem véletlen az aranymetszés szabályainak alkalmazása sem. Mesteri mű és messze nem igaz rá, hogy nem egy egységes alkotás - csak három összetoldozgatott koronácska. Magával a beavatással kapcsolatban komoly kérdés, hogy a kiegészítők - palást, jogar, országalma pontosan milyen célt szolgálnak és mi a beavató eljárás pontos menete - rövidesen kiderül mindez újra.

thoth