1929-ben, történészek egy csoportja egy különleges, gazella bőrre rajzolt térképet talált. A kutatások azt mutatták, hogy ez egy eredeti dokumentum, amelyet 1513-ban Piri Reis, a török flotta neves admirálisa készített. A térképészet volt a szenvedélye. A török hadiflottán belüli magas rangja lehetővé tette számára a privilegizált hozzáférést a Konstantinápolyi Császári Könyvtár gyűjteményéhez. A török admirális több feljegyzésben elismeri, hogy számos forrástérképet használt fel a térkép összeállításához, köztük olyan is volt, amely az ie. 4. századból vagy régebbről származott.

1929-ben az isztambuli Topkapi-múzeumban felújítás közben előkerült egy állatbőrre rajzolt térképrészlet, mely minden bizonnyal egy világatlasz megmaradt része. Az eredeti világtérképet – mely 65x90 cm-es lehetett - a néhai Piri Reis török admirális készítette 1513-ban, ugyanis rajongott a térképekért, így nem csoda, hogy bármerre is vetette a sors a világban, összegyűjtötte a kezdetleges rajzoktól a művészi munkákig a térképeket, majd átmásoltatta azokat kiváló minőségben. A kor térképei a sok használat közben hamar elrongyolódtak, ezért századokon át másolták őket, rendre kiegészítve azokat, rájuk rajzolva az új földeket, területeket. A tengernagy szerint több térkép is forrásként szolgált munkájához, térképén ez volt olvasható: „A partok és a szigetek Colombo térképéről másoltattak át a térképre.”

A térkép grafikáktól hemzseg, az óceánon különböző típusú hajók, a szárazföldeken állatok láthatók, ezen felül pedig a kor szokásának megfelelően, néhány fantázia szülte sziget is megtalálható rajta. A szárazföld belsejében és a tengerek felszínén rövidebb-hosszabb magyarázó szövegeket helyezett el. A sorokból megtudható, hogy Piri Reis a szerkesztés során összesen 20 forrásmunkát használt fel, köztük arab és portugál műveket is.

A térképszelvény meghökkentően precíz, hosszúsági vonalakkal ellátott, és világosan kirajzolódnak rajta az Atlanti-óceán partjai, Európától Afrikán keresztül az amerikai kontinensig csakúgy, mint a hatodik földrész, vagyis Antarktisz bámulatosan részletes körvonalai is, pedig annak felfedezése még legalább 300 évet váratott magára. Piri Reis idejében a jégtakaró alatti szárazföld ilyen pontos, összefüggő felmérése lehetetlen volt, kizárólag mai, modern technikával elképzelhető. A térképen Grönland három különálló szigetként szerepel, jóllehet erre a tényre csupán a múlt században derült fény.

Az atlaszmaradvány centrális pontja Kairóhoz, tehát a piramisokhoz esik, mintha az lett volna a világ közepe. A múlt század ötvenes éveiben az akkori legmodernebb műszerparkkal felszerelkezett tudósok megállapították a térkép oly mértékű pontosságát, amelyet manapság csak légi fényképezés alkalmazásával érhető el repülőgépről, vagy műholdról az űrből! Újabb tüzetes vizsgálatok után világgá kürtölhették az eredményt, miszerint a térkép ugyan a valóságot tükrözi, ám nem az 1517-es, hanem a kb.9000-11000 évvel ezelőtti állapotot. Mindezt geológiai és földrajzi adatokkal támasztották alá, mert például tény, hogy abban az időben valóban nem borította még be vastag jégpáncél Antarktiszt.

Nem elképzelhetetlen az sem, hogy olyan források jutottak el az admirálishoz, amelyek a föníciaiak elődeitől vagy más, ismeretlen hajósoktól származtak, utazásaik magyarázataiból születtek. Ezek az ősi utazók még találkozhattak jég nélküli állapotában Antarktisz partjaival.

Az ellentmondás

A Piri Reis térkép Afrika nyugati partjait mutatja, Dél-Amerika keleti partjait, és az Déli-sark északi part-vidékét. A Déli-sark északi partszakasza tökéletesen részletezett. A leginkább zavarba ejtő nem is az, hogyan tudott Piri Reis ilyen pontos térképet produkálni az Antarktisz vidékéről 300 évvel annak felfedezése előtt, hanem az, hogy a térkép a jég alatti partszakaszt mutatja. A geológiai kutatások azt igazolták, hogy a Queen Maud öböl ie. 4000 körülig lehetett jégmentes állapotban.

1960. július 6-án az USA légiereje a következőképp válaszolta meg a Keene College-ban dolgozó Charles Hapgood professzor a Piri Reis térkép értékelésére vonatkozó kérdését:

„Tisztelt Hapgood professzor,

Az Ön kérése a Piri Reis térkép egyes szokatlan részleteinek értékelését illetően szervezetünk áttekintette.

A feltevés, miszerint a térkép alsó része a Queen Maud öböl Princess Martha partját ábrázolja az Antarktiszon és a Palmer-félszigetet, elfogadható. Úgy találtuk, hogy ez a térkép leginkább logikus és minden bizonnyal korrekt értelmezése.

Az a földrajzi részlet, amely a térkép alsó részén látható, feltűnően megegyezik a Svéd-Brit Antarktisz Expedíció által a jéggel borított területről 1949-ben készített szeizmikus profillal.

Ez arról tanúskodik, hogy a partvidék azelőtt lett feltérképezve, mielőtt azt jég fedte volna el. Ezen a területen a jégréteg vastagsága kb. egy mérföld (1609 m – a ford. – ).

Nincs elképzelésünk sem róla, hogyan kerülhetett a térképre ez a részlet az 1503-ban feltételezetten birtokolt geográfiai tudással.

Harold Z. Ohlmeyer alezredes, USAF parancsnok”



A tudomány hivatalos álláspontja szerint az Antarktiszt borító jégréteg egymillió éves. A Piri Reis térkép azt mutatja, hogy a kontinens északi partját akkor tér-képezték fel, amikor még azt nem borította jég. Eszerint egy millió évvel ezelőtt kellett, hogy feltér-képezzék, de ez lehetetlennek tűnik, mivel az emberiség akkor még nem létezett.

További és alaposabb tanulmányok azt mutatták, hogy az Antarktisz legutóbb 6000 évvel ezelőttig volt jégmentes állapotban. A jégmentes időszak kezdetét illetően megoszlanak a vélemények, különböző kutatók ie. 13000 és ie. 9000 közé teszik ezt.

A kérdés tehát: ki térképezte fel az Antarktisz Queen Maud Földjét 6000 évvel ezelőtt? Milyen ismeretlen civilizáció volt birtokában olyan technológiának, amely ezt lehetővé tette?

Közismert, hogy az első civilizáció, a hagyományos történelem szerint, a közép-keleti régióban fejlődött ki ie. 3000 körül, s ezt egy évszázadon belül követte az Indus völgyében és Kínában kibontakozó társa-dalom. Ezek szerint egyik ismert civilizáció sem lehetett képes a fenti feladat véghezvitelére. Ki lehetett az itt időszámításunk előtt 4000 évvel, aki képes volt olyan dolgokat megoldani, melyekhez a mai modern technológia szükséges?



A középkor során számos hajózási térkép forgott közkézen, amelyeket „portolani” néven neveztek, és a hagyományos hajózási útvonalakról készült pontos térképek voltak, a partvidék, öblök, kikötők, tenger-szorosok rajzaival. A legtöbb portolani a Földközi és Égei-tenger vidékéről készült, és más ismert útvonalakról, ahogy maga Piri Reis írta hajózási könyvében.

Néhányan említést tettek ugyanakkor ismeretlen földekről, és pár tengerész között keringtek speciális térképek, melyeket igyekeztek minél jobban eltitkolni. Feltételezik, hogy Columbus is egy ilyen speciális térkép birtokában volt.

Hogy megrajzolja térképét, Piri Reis különböző forrásokat használt, melyeket utazásai során itt-ott gyűjtött össze. Ő maga is rótt megjegyzéseket a térképre, amely képet ad nekünk arról, hogyan dolgozott. Azt írta, nem felelős az eredeti mérésekért és kartográfiáért. Az ő szerepe a gyűjtőé, aki nagyszámú térkép-forrást használt. Azt mondta, hogy néhány forrás korabeli tengerészektől származott, míg mások igazi régiségek voltak, egészen az ie. 4. századig vagy korábbi időpontig visszamenőleg.



Dr. Charles Hapgood az „Ősi tengeri királyok tér-képei” című könyvében azt írja:

„Úgy tűnik, pontos információ öröklődött egyik embertől a másikra. Úgy látszik, ismeretlen személytől származnak a térképek, és talán a minósziak vagy főniciaiak által hagyományozódott tovább, akik több mint ezer éven át az ókori világ nagy hajósai voltak. Vannak bizonyítékaink rá, hogy gyűjtötték és tanulmányozták az egyiptomi Alexandria nagy könyvtárát, és az összeállítások ott dolgozó geográfusoktól származnak.”



Piri Reisnek minden bizonnyal olyan térképek jutottak a birtokába, amelyek az ókori világ legismertebb könyvtárából, az Alexandriai Könyvtárból származhattak.

Hapgood rekonstrukciója szerint ezeknek a dokumentumoknak a másolatai és néhány eredeti térkép más tudományos központokba került, például Konstantinápolyba. 1204-ben, amikor a negyedik keresztes hadjárat idején a velenceiek behatoltak Konstantinápolyba, ezek a térképek az európai tengerészek között kezdtek keringeni.



Ezen térképek többsége – folytatja Hapgood – a Földközi- és Fekete-tenger térségéről készült. De más területekről készült térképek is maradtak. Ezek között voltak az amerikai kontinens, az északi és déli-sark térképei is. Világossá vált, hogy a régi utazók egyik pólustól a másikig utaztak. Hihetetlennek tűnik, a bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy néhány ősi utazó a Déli-sarkot is felfedezte, mikor azt még nem borította jég. Az is világos ugyanakkor, hogy olyan navigációs műszerük volt, amellyel a hosszúsági fokok pontosan meghatározhatóak voltak, s amely messze felette állt az ókor, középkor és egészen a 18. század második feléig az újkor birtokolta technikai tudásnak.

Az elveszett technológia eme bizonyítéka alátámasztja és elképzelhetővé teszi azokat a feltételezéseket, amelyek az ősi idők eltűnt civilizációjáról szólnak. A tudósok a bizonyítékok többségét elvethetik, mondván, hogy azok csak mítoszok, de vannak olyan tények, amelyeket nem hagyhatnak figyelmen kívül. Ez a bizonyíték azt követeli, hogy a többi feltételezést is nyitott elmével újragondolják.”

A Kárpátinfo Hetilap írta 2006-ban az alábbiakat:

Az újkori történelem egyik legérdekesebb rejtélye kapcsolódik e térképhez. A múlt század húszas éveiben az isztambuli Topkapi Múzeum régi, feldolgozatlan térképeit átvizsgálva két – eltűntnek hitt – világtérkép-részletet találtak. A jegyzetek szerint a térképeket Piri Reis admirális készítette 1513 és 1517 között.

Az admirálist Törökországban ma nemzeti hősnek tartanak ugyan, de a maga korában kalózként kezdte pályafutását. Ez akkoriban egyáltalán nem volt ritka eset.

Az admirális szenvedélyes térképész volt, minden kezébe kerülő térképet lemásoltatott, majd a XVI. század elején saját kezűleg elkészítette a világ 215 részből álló hatalmas térképét. Mindezek után egy könyvben (Kitab-i Bahrieh = A hajózás könyve) meg is írta a térképpel kapcsolatos kalandjait és észrevételeit. Egy biztos: mint rengeteg nyelven beszélő főtiszt, hozzájuthatott mind a Nyugat, mind a Kelet jól őrzött titkos térképeihez is.

Visszatérve a leletekre, a dolog csak a második világháború után kezdett bonyolódni. Piri Reis könyve – ez állítólag a korabeli török irodalomnak nyelvi szempontból is egyik gyöngyszeme – meglepő mondatokat tartalmazott.

Az admirális többek között azt állította, hogy egyszer kezében tartotta a Kolumbusz térképét (mi erre a mai napig nem bukkantunk rá) és hogy Kolumbusz egy könyvből szerzett tudomást Amerika létezéséről, sőt nagyon sokat tudott már erről a földrészről, mielőtt nekivágott volna az Atlanti-óceánnak! Piri Reis szerint ez a könyv még Nagy Sándor idejéből maradt fenn (nyilván többszörös másolatra célzott). Sejthetjük azt is, hogy már Kolumbusz elődei – akikről mi csak nemrég szereztünk tudomást, a vikingek és mások – is olvastak-hallottak Amerikáról.

Térjünk rá a térképekre, helyesebben a fellelt két részletre. A szenzáció tulajdonképpen itt kezdődik. A lapokon az Atlanti-óceán európai, afrikai, amerikai és antarktiszi partjait láthatjuk! A hatodik földrészt csak évszázadokkal később fedezték fel. Ám vegyük sorra azokat a tényeket, amik miatt a Piri Reis-térképek világszenzációk lettek.

1. 1513-17 között Amerika nem jelent meg még a térképeken, legalábbis nem az egész partvonal. Dél-Amerikát lényegében csak jóval később fedezték fel, partvonalai feltérképezésére pedig még sokkal később került csak sor!

2. Az Ó- és Újvilág közti távolságot Piri Reis rendkívül pontosan tüntette fel. Olyan pontosan, ahogy még jóval később sem voltak képesek azt megtenni más térképészek.

3. A földrajzi hosszúságokat – a térkép készítője (készítői?) már alkalmazták; mi ezt csak kétszáz évvel később találtuk fel.

4. A Kanári- és az Azori-szigetek is igen pontosan ott találhatók a térképen, ahol a valóságban is elhelyezkednek (az eltérés mindössze 1 fok).

5. Az Antarktisz létéről senki sem tudott 1513-ban. Mégis, a térkép rendkívül pontosan rajzolja a jég alá süllyedt földrész körvonalait. Olyan adatok is szerepelnek rajta, amiket mi csak az 1949-52-es svéd-brit-norvég közös expedíció révén tudtunk meg.

A legszenzációsabb felfedezés még hátra van. De előbb egy rövid esetleírás: az ötvenes években a térképet a világ legnagyobb földrajztudósai (Hapgood, Arlington, Mallery, Walther, Lineham stb.) vizsgálták, majd az USA haditengerészete térképészeti intézete a legmodernebb műszerek bevetésévelt tette ugyanazt. 1958-ban világossá vált, hogy a térképet olyan rendkívüli pontosság jellemzi, amit a modern tudomány és technika csak a légifényképezés bevezetésével ért el. Feltehető-e ezek után, hogy akik azt készítették, valamikor 1513 előtt – azok repülőgépe(ke)t használtak? A másik bomba akkor robbant, amikor kiderült: a térkép ennek ellenére több helyen „hibás”, a valóságtól eltér. Például az Antarktisz egyik csücske összeér a dél-amerikai Tűzfölddel: Piri Reis egy földnyelvet rajzolt oda; ahol ma tenger hullámzik. És több antarktiszi parti ponton szárazföldet ábrázol ott, ahol ma másfél kilométeres jégtakaró található. Tévedésről van szó tehát? Nem – és ez az igazi szenzáció! A geológusok földtörténeti és egyéb adatok összevetése után kijelentették: a térkép a valóságot ábrázolja – de nem az 1513-as, hanem a 11 000 évvel ezelőtti valóságot!

Nemere István nyomán