I.e. 3114 augusztus 13-án kezdődött a Nagy Naptárkő nulladik éve az Atlanti óceán túlfelén (2012 dec. 22-23-án jár le). Az olmék építmények is megmutatják, hogy mekkora jelentőséggel bírt ez a dátum az ősi Közép-Amerika számára.

Ősrégi fővárosukban, La-Ventában találjuk a legkorábbi példát egy olyan építészeti megoldásra, amikor az épület a horizontnak arra a pontjára néz, ahol a Nap minden évben augusztus 13-án lemegy. Közép-Amerikában folyton beleütközünk ebbe a dátumba, ugyanis az épületeket 2000 éven át ebbe az irányba tájolták. Ezen időpontban történt az "Első Atya" (HUN Nal Ye) égi utazása is.

La Venta leglátványosabb emléke egy 34 méter magas kúp alakú, döngölt földből emelt építmény a város peremén. Kidudorodásai, fülkéi és szokatlan formája miatt egy vulkán szimbolikus ábrázolásának tartják.

Gízától számolt elhelyezkedése kiszámítható a 30°-os dőlésszögéből, a 10 kiugrásából, és a PI segítségével.

10 PI X 30° = 942.4777961Természetesen a maja naptár is az Olmékok hagyatéka.
Az LaVentában található olmék dombormű körvonala egy kígyót/sárkányt ábrázol amelynek a belsejében egy kinyújtott lábú ember ül (Quetzalcoatl/Tollaskígyó). A kígyó gépszerű, ami látható abból is, hogy a benne ülő lábai úgy tűnik pedálokat nyomnak, a bal kezével egy fogantyút fog, míg a jobb kezében egy szerkezetet tart. Az utas fejét egy sisak védi, a száj magasságban is látható egyfajta technológiai eszköz. LaVenta híres az óriási negroid vonású kőfejekről is.

Ezeket a 25 tonnás kőtömböket akár 120 kilométeres távolságból cipelték, a mocsáron keresztül.

Azt feltételezik, hogy a kőfejek hatalmas uralkodókat, vagy hírneves játékosokat ábrázolnak, akik a mindenütt előforduló labdajáték híresa egyéniségei voltak. Chichen Itzában a Caracolból egyaránt meg lehetett figyelni a csillagokat és az alatta fekvő labdapályát. Az épület obszervatóriumként is szolgált, innen figyelték a Vénusz mozgását.

Feltételezhető, hogy a rituális játékot az égen lejátszódó jelenségekkel szinkronban játszották. A győztes csapat kapitányát a meccs végén lefejezték, azért, hogy lelke a legmagasabb mennybe jusson. Ezek alapján valószínű, hogy a gigantikus bazalttömbök valamiképpen ezeket az istenként imádott labdajátékos kapitányokat jelképezik.

LaVenta feltárása közben a földből alig 30 centiméterre kiálló kőcölöpökre bukkantak. Mint kiderült, 600 db., 3 méter magas egymás mellé helyezett, 2 tonnás gránitcölöpökből készült kerítést találtak (40 x 50 méter). A bekerített rész belsejében egy  4,2 méter magas, 2,1 méter széles és 20 tonnát nyomó monolittömb áll, melyet egy 60 mérföldre levő bányából hoztak ide.

Ezen a sztélén egy dombormű van mely két, díszes köpenyes férfi találkozását ábrázolja. Az egyikük szakállas. A LaVenta-ban található fenti emlékművön szereplő jobb kézbe helyezett eszköz megtalálható Nimródnál is  (II. Ashumasirpal király észak-nyugati palotája)

Felkenés az élet fájánál. A szárnyas isten (Apkallu) kezében egy toboz található. Ez a tobozmirigy általános szimbóluma!
Az Adapa-, Etana- és Gilgames (Nimród) történetekben leírtakkal összhangban a "sasok" az élet gyümölcsét, illetve az élet vizét tartják karmaik közt.

                 
Ezt a toboz ábrázolást láthatjuk a katolikus egyház imitátorainál is. II. János Pál pedig kijelentette, hogy nála van a menyország kapujának kulcsa.

Ozirisz pálcája

Görög Dionüszosz, vagy a római Bachusz

Oannész (Dagon) és a tartó

Az apkallu-hagyomány szerint az első és legnagyobb bölcs mind közül Aalu királynak, Eridu első uralkodójának volt kortársa. A neve Adapa vagy Uan-Adapa, aki "az égbe emelkedett" Berósszosz Oannésznek az Uan névből) nevezi.

Egyes vélemények szerint az Adapa jelző azt jelenti: "bölcs". A lehetséges magyarázata annak, hogy a király bölcs tanácsadóját miért képzelték félig hal, félig emberi lénynek, az Adapa és egy hasonló hangzású sumér szó - az utuaba ('a tenger szülötte') - összekeveredésében rejlik. Adapa naponta tengerre szállt, hogy Éa/Enki-nak halat áldozzon. Az eposz nagyban hasonlít egy kis eltéréssel a bibliai Ádám történetéhez, aki evett a jó és a rossz tudásának fájáról.

Adapa pártfogó istene, Éa azt tanácsolta neki, hogy ne fogadjon el sem ételt, sem italt Anu kezéből, mert „az a halál étele, a halál itala”. Anu azonban megpillantván Adapát, szándékát megmásította, s az élet ételét-italát kínálta neki, de Adapa erről mit sem tudva, elutasította azt, s így a felkínált halhatatlanságtól is elesett.

Oannész és a Vatikán