IMHOTEPRŐL SZÓLÓ LEGENDÁK

 

Valaha Egyiptomban hét évig tartó éhínség és aszály tombolt. Pontosan a Szehel-szigeten találták az úgynevezett éhínség-sztélét, amely hét szűk esztendőről szól.

 

Ekkor Imhotep a hermopoliszi Thot-templomban kinyomozta, hogy Hnumtól, az 1. katarakta (vízesés) urától kellene segítséget kérni, aki a lábával vissza tudja tartani a Nílus vizét. Dzsószernek aznap megjelent álmában Hnum isten, aki szóvá tette, hogy bár ő segíti Egyiptomot, templomai mégis romokban hevernek, s tiszteletére már régóta nem épült új szentély. Erre fel Imhotep azt tanácsolta a királynak, hogy a nép és a papság egyaránt mutasson be termékenységi áldozatokat Hnum istennek. így is történt.

Nem sokkal később Hnum megjelent Imhotep álmában, s ígéretet tett a szárazság befejeződéséről.

 

 

 

 

 

 

Ezután a folyó vízszintje rohamosan emelkedni kezdett és a bőség visszatért Kemetbe (Fekete Földre), ahogyan Egyiptomot akkoriban hívták termékeny iszapja miatt.

Köszönetképpen Dzsószer kötelezővé tette Hnum imádatát, kultuszát minden vidéken, melyet a Nílus keresztez. Ezt követően Dzsószer fáraó hálából teljhatalmú miniszterelnökké léptette elő Imhotepet.

 

Egy másik mítosz elbeszéli, hogy az írnokok védelmezőjeként is tisztelt Imhotepről az a hír járta, hogy isteni származású volt, illetve isteni rangra érdemesült. Egyesek szerint magának Ptahnak a fia volt, aki fazekaskorongon formázta meg az ember mintapéldányát.

 

 

Újabb legenda arról számolt be, hogy Imhotep mágikus képességei révén csodálatos gyógyításokat vitt véghez. Ezért ő lett az orvosok védelmezője. Imhotepet a rómaiak és a görögök Aszklépiosszal és Hippokratésszal, a gyógyítás tudóival azonosították. A középkorban Imhotep alakja már összemosódik Hermész Triszmegisztosz figurájával, akinek Tabula Smaragdinája az ezoterikus és okkult tradíciók Tízparancsolata lett.

 

MI AZ, AMIT TUDUNK, DE NEM ÉRTÜNK?

 

Imhotep egy történeti személy volt. Nevének jelentése: aki békében közeledik. Ábrázolására jellemző a borotvált fej és a főpapi öltözék. Arca szelíd mosolya elárulja mérhetetlen bölcsességét.

 

 

Az egyiptológia Imhotepet úgy ismeri, mint az i. e. 2700. körül uralkodó Dzsószer (Netjerihet) fáraó főpapját, kancellárját és személyes jó barátját. Az elsőnek tartott, Szakkarában épült, úgynevezett lépcsős piramis megtervezése és megépítése fűződik a nevéhez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kákosy László nyomán Imhotep címei és hivatalai: az alsó-egyiptomi király pecsétőre, királyi kamarás, herceg, palota-elöljáró, a nézők legnagyobbja és szobrász. A „nézők legnagyobbja” a héliopoliszi főpap címe, amely a csillagok járásának figyelésére vonatkozik. Ez utóbbi címet egy picit helyesbítenünk kell: Héliopolisz legmagasabb rangú beavatottja volt, s rangja „a látók legnagyobbika”. Ezek után már nem lepődünk meg azon, hogy Platón szerint tőle ered Atlantisz története.

 

Imhotep valóságos polihisztor volt. Mesterien értett a fizikához, a matematikához és a csillagászathoz is. Ő készítette az első rendszeres feljegyzéseket az éggömbről és a csillagképekről. Behatóan foglalkozott Isten létezésével (a Teremtő és a Teremtés titkaival), az emberi tudat és lélek evolúciós lépcsőfokaival, a halhatatlansággal, az idő és az energia hétpecsétes rejtélyeivel és a tökéletes, dinamikus harmónia megteremtésével az emberi lény számára. Egy személyben volt filozófus, tudós, művész és mágus.

A hagyomány a Hórusz Szeme misztériumiskola megalapítójaként tartja számon. A hieroglifikus írás szakértője és a legfőbb titkok tudója volt. Tehát vallási-lelki vezető is volt.

 

A későbbi korok írnokai halála után 50 évvel már istenként tisztelték és neki ajánlották fel az írásaikat. Mondásai szállóigeként szájhagyomány útját öröklődtek. Ilyenek például: „Amint fent, úgy lent.” „Minden mozog. Minden rezeg!”

Mielőtt az írnokok munkához láttak volna, áldozatot mutattak be Imhotepnek, az írásra használt tinta egy cseppjével.

 

Amit nem ismer a régészet: ki volt tulajdonképpen ez az Imhotep nevű zseni? Hová tűnt a mérhetetlen tudása?

 

IMHOTEP ÉLETRAJZA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Angol kutatók úgy vélik, hogy Memphisz elővárosában, Ankhtowéban született. Ettől eltérően más kutatók meg vannak arról győződve, hogy Thébától délre Gebelein faluban született. Bizonyos források arról tanúskodnak, hogy a sumeroknál szívta magába a tudást. Évezredeken keresztül úgy tartották, hogy Imhotep és Hertataf (Kheopsz fáraó fia) volt az ősi Egyiptom legbölcsebb embere.

Imhotep szülei Kanofer és Szeth-Nefertem voltak. Felesége neve Apopi volt.

 

A történetírás arra is emlékszik, hogy oly nagyszerű orvos volt, hogy saját kezűleg gyógyította meg a felesége trachomáját, azaz vakságot okozó fertőző betegségét egy antibakteriális kenőcs segítségével.

 

 

 

Imhotep nem csak Dzsószernek, hanem Szehemhetnek is épített piramist, de az végül befejezetlen maradt. Brit kútfők szerint összesen négy fáraót szolgált mint főpap és főépítész, tehát meglehetősen hosszú életpályát tudhatott maga mögött. Nevéhez fűződik Edfu templomának építése is.

 

Egyes tudósok úgy gondolják, hogy a leghíresebb egyiptomi könyvek eredeti példányainak, a Hermész könyveknek, amelyek Thot isten könyvei voltak, talán Imhotep lehetett az egyik szerzője. E könyvek hat tudományágat foglalnak össze és összesen negyvenkét kötetből állnak. Jobban mondva álltak, mert azt sajnos nem lehet tudni, hogy az idők folyamán hová tűntek. Talán megsemmisültek, talán nem. Mindenesetre a Háromszorosan Bölcsnek (Triszmegisztosz) nevezett Hermész munkái talán ezeknek a könyveknek az utózöngéje. Ma ez a Corpus Hermeticum.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legendás tudásának köszönhetően Imhotepnek sikerült bravúros megoldásokkal megalkotnia a szakkarai lépcsős piramist, amelynek lépcsőfokain a fáraó lelke emelkedett fel égi atyjához, RÁ-hoz.

Az egyiptomiak rendszeren imádkoztak Imhotephez kérvén, hogy áldja meg őket a művészethez szükséges intelligenciával és ihlettel.

 

A legrégebbi sebészeti értekezés a Smith-papiruszhoz kapcsolódik. Ezen különböző sebészeti operációkat írnak le, feltehetően olyanokat, amelyet a nagy Imhotep is végzett. Ez az emlék jelenleg a

New York Történelmi Társaságának tulajdona.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elgondolkodtató, hogy a Smith-papirusz negyvennyolc esetet taglal, amelyek hátgerinc- vagy a koponyacsonttörésekről szólnak. Egyértelmű diagnózisokat és elemzéseket vonultat fel, viszont csak kettő esetben szól a kezelésekről.

 

Imhotep orvosként 90 anatómiai tételt dolgozott ki, több mint kétszázféle betegséget gyógyított a szemben, a bőrön, a gyomorban, a nyelven stb. Kitűnő fogorvos volt. Tudott tüdővészt, vakbélgyulladást, epekövet és köszvényt is gyógyítani.