Atlantisz klub

Atlantisz klub hírei

Kik voltak a Szabírok, mikor és hol éltek?

Ahhoz hogy Atlantiszról és más letűnt kulturákról több ismeretet szerezhessünk, más ókori vagy még régebbi forrásokat is tanulmányozni érdemes.

Források a szabírokról

Jordanes 550 táján azt írta, hogy a szabírok (akik alatt a magyarokat kell értenünk) egyszer már jártak a Kárpát-medencében.

A szabírokkal több kútfő is foglalkozik, ezeket a kitűnő Götz László sorolta fel a "Keleten kél a nap" c. művében.

Theophanes azt írja meg, hogy a szaber nevű unn nép egyik törzsének hogyan lesz a királya Muagerisz.

Victoris krónikája a szabírokat ugninak, azaz ugornak nevezi.

Maszudi arról tájékoztat, hogy a kazárok igazi neve a szabír. A moszlim források szerint a kazár nyelv sem nem török, sem nem iráni.

Bíborbanszületett Konstantin szerint a szavartü aszfalü a magyarok régi neve volt.

Jordanes 550 táján azt írja a szabírokról (akiket időnként hunugoroknak nevez, amely nevet máig használják ránk a külföldiek), hogy egyszer már jártak a Kárpát-medencében.

Hozzátehetjük, hogy a Tarih-i Üngürüsz említést tesz a Szkítia uralkodója által a Perzsáknak Bizánc ellen vívott háborújához segítségül küldött 20 000 lovasról (akikről Khoszrau Anosirván perzsa császár is megemlékezik a Karnamagban). A Tarih-i Üngürüsz ennek a (szabír) népcsoportnak az útját írja le, amely Iránból az onogur törzsszövetségen és a Baján avarjaival való egyesülésen át a Kárpát-medencébe vezet. Amikor ide az első avar honfoglalás idején bevonulnak, vélük egy nyelven beszélőket találnak - s végül ők adják az Árpád-házi királyokat.

Ide tartozik még a székely "tprus" jel tanúsága is, amely a tapar us "szabír ős" jelképe.

1. ábra. A székely írás "tprus" ( tapar us "szabír ős") jele a nikolsburgi ábécéből; Berze Nagy János népmesekutató szerint a magyar nép az égigérő fát az istennel (ős Tennel) azonosítja

A szabír kérdés lényege

S ez okozza a finnugristák Jordanessel kapcsolatos dilemmáját. Az adatok magyar őstörténettel való összetartozása és értelme egyre nyilvánvalóbb.

Ha például Jordanesnek ez az adata közismertté lesz, akkor tömegek számára válik világossá, hogy Attila hunjai mégiscsak magyarok voltak - s az egyetemeinken száz éve nemzet- és tudományellenes téveszméket terjesztenek az őstörténetünkről.

A hungyűlölő Jordanest ugyanis aligha lehet magyarkodással, vagy megbízhatatlan nyugati források másolásával vádolni, s ezen az alapon értéktelen mesének tekinteni - amint azt a magyar krónikákkal teszik. A dilemmát az okozza, hogy Jordanes megerősíti a magyar krónikák állításait.

A gót nemzet hatalmát a hunok törölték el, ezért a gót Jordanes nyilvánvalóan elfogult volt velük szemben. Aminek többször is tanújelét adta. Az adatai azonban - amelyek a hunok alávetettségében, velük együtt élő gótoktól származhattak - minden további ok nélkül nem tekinthetők megbízhatatlannak.

A gót Jordanes esetében a történelemhamisítóknak más eljárást kell alkalmazniuk.

Jordanes álláspontja Götz László szerint

Az Ausztriában élő, latinul és németül kitűnően tudó, egész életét a magyar őstörténet forrásainak tanulmányozásával töltő Götz László így adja vissza Jordanes (és a nyugati szakirodalom) álláspontját a minket érdeklő kérdésben:

"Jordanes szerint ezek a "hunugur/szabírok" már a hun birodalom idején Thrákiában, Moesiában és Dáciában - azaz Erdélyben és a Tiszántúlon - laktak, s Attila halála után visszahúzódtak a Pontusz vidékére" (Götz/1994/623).

Ezt az álláspontot ismét csak alátámaszthatjuk egy rovásemlékkel, a tusnádi sziklarajzzal.

2. ábra. A tusnádi sziklarajz az Attila halálát követően megszülető, V. századi független székely államhatalom jelképe; a bal oldali ligatúra a Tejút jelképe (székely szójelekkel való olvasata: sarokisten "szár Óg isten"); a jobb oldali jel az Orion csillagképet ábrázolja és az uralkodó személyes tamgája volt

Jordanes álláspontja Kiss Magdolna szerint

A Getica szerzője - mint azt az alcím is feltünteti - "A gótok eredete és tettei" leírására vállalkozott. A szerző saját számításai szerint a Kr. e. 1490-től a VI. század közepéig (saját koráig) terjedő időszakot, földrajzi tekintetben pedig egy Skandináviától Mezopotámiáig terjedő területet ír le.

Előző fordítása 1904-ben készült. A most vizsgált kötetet a L' Harmattan Kiadó adta ki 2005-ben. Az eredeti mű latin nyelven íródott, a fordítást a PTE Ókortörténeti és Régészeti tanszékének hallgatói végezték Kiss Magdolna vezetésével. Erre - az előszó szerint - azért volt szükség, mert a XX. század eleje óta számos új ismerettel és régészeti eredménnyel bővült az ókorkutatás. Az olvasó szabadon elmélkedhet arról, hogy egy antik szerző kötetének újrafordításához mennyiben szükséges a diktatúra politikai okokból eltorzított "tudományos" megállapításainak figyelembevétele.

A kötet számozott fejezetekből áll, ezek közül bennünket a 25-től a 49. fejezetig terjedő rész érdekel.

A 25. fejezetben a gótoknak Scandza-szigetéről hajókon való elindulásáról és a szárazföldön való partot éréséről esik szó.

A 26. fejezet a szárazföldön való előnyomulásról, a vandálok leigázásáról és a továbbvándorlásról hozott döntésről szól.

A 27. fejezetben megérkeznek Szkítiába.

A 28. fejezetben Szkítia legtávolabbi (a Pontus tengerrel szomszédos) részébe siettek.

A 29. fejezetben a szerző előadja, hogy a szkíták közül Iosepphus csak Magóg népét említi (hozzáfűzve, hogy őket szkítáknak nevezték mind nemzetükre, mind a nyelvükre nézve), a gótokat nem. Majd bejelenti, hogy a következőkben ismertetni fogja Szkítia határait. Ez egy nyilvánvaló törés az előadás menetében (aminek jelentősége lesz a továbbiakban), hiszen egy időre abbahagyja a gót nép történetének ismertetését s közbeszúr egy új témát: Szkítia leírását.

A 30., 31. és 32. fejezetben Szkítia földrajzi határait és részeit sorolja fel.

A 33. fejezetben azt írja, hogy Szkítiában elsőként a gepidák népe telepedett meg nyugaton, s említi földjük folyóit (köztük a Tisiát és a Danubiust) is.

A 34. fejezetben Dáciát írja le.

A 35. fejezetben a Dnyeper és a Dnyeszter vidékéről, a sclavenusokról és az antesekről szól.

A 36. fejezetben a Visztula torkolatvidékéről és az észtekről ír.

A 37. fejezetben kerít sort a Pontus tenger felett élő bulgaresek említésére. "Itt hajtott ki két helyen, mintegy a legbátrabb nemzetnek, a hunoknak a terebélyes törzsfája, a népek veszedelme. Ugyanis az egyiket altziagirusoknak, a másikat savirusoknak hívják. ... A hunugurusok (ez a szabírok másik neve Jordanesnél - VG) pedig azért ismeretesek, mivel hermelinprémmel kereskednek. Ezektől annyi bátor férfi rettegett,"

A 38. fejezetben folytatja a mondatot: "akikről (ti. a gótokról - szúrja közbe tévesen a fordító) azt olvastuk, hogy az első lakóhelyük Scythiában volt a meotisi mocsarak mentén, a második Mysiában, Thraciában, Daciában, harmadszorra ismét a Pontus fölött, Scythiában laktak." Ezután Jordanes arról beszél, hogy ez a nép sohasem volt rabszolga. Ez kizárja, hogy a gótokról beszélne, hiszen azok sokáig a hunok alávetettjei voltak. Az onogurnak is nevezett szabírság (Csaba királyfi népe) azonban megőrízte a függetlenségét Attila halála után is.

A 39. fejezetben felhagy Szkítia ismertetésével és visszatér a 29. fejezetben elejtett fonalhoz, a gótok történetének ismertetéséhez: "Visszatérve tárgyunkhoz, amiről beszéltünk, a Meotis menti scythiai első lakóhelyükön élőknek Filimer volt a királyuk. A másodikon, mely Dacia, Thracia és Mysia földjén helyezkedett el, Zalmoxis" (uralkodása alatt) ...

A 40. és 41. fejezetben a gótok képzettségéről és vallásáról esik szó.

A 42. fejezetben a gótok Pontus felett lévő harmadik lakóhelyét említi meg. Itt külön szól a vizigótokról és az osztrogótokról, akik 291 táján váltak el egymástól.

Jordanes tehát azt állítja, hogy a hunugurusoknak (akiket felváltva szabírnak is nevez) három lakóhelyük volt (Szkítia, Dácia és megint Szkítia), de később ugyanezt írja a gótokról is.

A vizsgálatunknak az a tárgya, hogy a fordító jogosan gondolja-e azt, hogy csak a gótóknak volt három lakóhelye, a hunugurus/szabíroknak azonban nem. Az a kérdés, hogy jogos-e a fordító közbeszúrt magyarázata: "ti. a gótokról", vagy indokolatlan.

Szerencsére Jordanes mesevezetése segít a kérdés eldöntésében. Világosan elhatárolja ugyanis azt a pontot a szövegben, amikor megszakítja a gótok történetének ismertetését; amint azt is megjelöli, amikor visszakanyarodik hozzájuk.

A közben előadott részben - ennek megfelelően - nem a gótokkal, hanem Szkítia hun népeivel foglalkozik (köztük a hunugur/szabírokkal). Az az információ, amit itt ad elő a hunugurusok három lakhelyéről, nem a gótokra vonatkozik, hanem a magyarságra. Ez azt jelenti, hogy a magyarok (szabír néven) részesei voltak Attila hadjáratának, a magyarok azonosan a szabírhunokkal (onogurokkal).

Erre a történések lehetőséget adnak, hiszen a szabírok a hunok egyik törzseként, a gótok pedig hunok segédcsapataként, esetleg a hunok elől menekülve ugyanazt az utat járták meg.

Ezért a fordító megjegyzése káros és félrevezető, amely megváltoztatja a magyar őstörténet egyik fontos forrásának értelmét.

Rovó

Címkék: szabírok

Kommentáld!

Hozzászólások

Moré Csaba József üzente 13 éve

A világon egyre többen foglalkoznak a magyarság eredetével. Hazánkban is több őstörténet-kutató él, akik életük nagy részét kutatással töltötték el. Minden érdeklődőnek figyelmébe ajánlom BIRÓ JÓZSEF őstörténet-kutató könyvét " A magyarság szabír-onogur eredete" c. könyvét, mely a szerző magánkiadásában jelent meg 2008-ban az OFFSET Nyomdaipari Kft. nyomdai munkájával, amely kiitér az ókori Onogurokra, ős- Indiára, A Sakákra a hunok őseire, a fehér-Hunokra vagy Heftalitákra, az Európai Hunokra, az Onogurokra, a Szabírok ókori és középkori rövid történetére, a Magyar honvisszafoglalás korára, a világ őstörténelmének átírási szükségességére, valamint a Magyarság Szabír-Onogur származás-el,életének összegzésére. Művében több mint száz forrásmunka található, magyar és külföldi neves őstörténet-kutatók eredményeit összegezve. Bíró József hazánkban rendszeresen több szakelőadást tart, hazai és nemzetközi konferenciákon vesz részt.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: