Dél-Amerikát a queche-mayák gyarmatosították. Később a szumirok is küldtek kolonizáló csoportokat. Ittlétük nyomait a magas kultúrát hirdető romokon kívül az ősi romokon kívül az ősi szókészlet gyökérszavai is bizonyítják. Ezek a ma ismert perui aymará és quechua szókincsében megtalálhatók.

Dr. Pogrányi Nagy Félix, Wolley jó barátja, a kaukázusi nyelvek világhírű tudósa legutóbb a cuyoi egyetemen hirdette a maya- etruszk- szumir- ógörög- päckhy- magyar és baszk nyelvek (asianus-nyelvek) közös eredetét. A klasszikus görög és latin innen vette szókincsének kilencven százalékát.

Csőke Sándor, az uralaltáji nyelvek kitűnő ismerője jelen tanulmányában igazolja Pogányi állítását, mert a quechua és aymará nyelvek éppen úgy ragozó nyelvek, mint az összes uralaltájiak. A közös eredet tehát kétségtelen.

            A Turáni Akadémia minden tudományosan igazolt adatot, tételt felhasznál nyelvünk és fajtánk ősiségének igazolásához. E tanulmány megjelentetését az időszerűség határozta meg. Ecuadorban a közeli hónapokban, Móricz János kutatása eredményeképpen, nemzetközi értekezlet lesz, ahol magyarországi tudósok, régészek, nyelvészek is részt vesznek. Az értekezlet a quechua a aymará nyelvekkel is foglalkozni kíván. A Turáni Akadémia ezen első kiadványával kíván hozzájárulni a tárgyalandó kérdésnek.

Körülbelül egyszáz szót mutattam be az aymará és a quechua nyelvek szókincséből – természetesen megvizsgáltam az egészet – bemutathattam volna az egész szókincs egyezését is, de nem szükséges. Az említett nyelvek szókincsét két csoportba oszthatjuk. Az első csoport áll olyan szókból, melyek kimutathatók az egész uralaltáji nyelvterületen. A második csoport pedig olyan szókból áll, amelyek csak quechua-magyar vagy quechua-finn, quechua-török, stb. összefüggést mutat. Tehát az az aymará vagy quechua szó, amelyiknek nincs analógiája a magyarban, megvan a finnben, vagy a finnugornak mondott nyelvekben, vagy a török-tatárban és mongol-tungúzban…

Természetesen, ezt a kérdést csak úgy lehet megválaszolni, ha elvégezzük az összehasonlítást, mert folyton csak hajtogatni, hogy „nincs” összefüggés e nyelvek között, igen kényelmes, de nem vezet eredményhez és – nem bizonyít semmit sem! Ott, ahol kimutathatunk egyszáz analógiát, ott kimutathatjuk az egész szókincs egyezését is – ha az igazságot keressük…

 Egyegy röpke kiragadott példa:

quechua           quishqui, angosta, /ejt.: kis-/

magyar             keskeny

quechua           síqui, basa

magyar             szék, székhely, stb

A nyelvészet megállapítása szerint a mordvin nyelv finnugor eredetű, ezek szerint a magyar nyelv is finnugor származású és rokonságba van a mordvin nyelvvel. A magyar nyelvben csak a második személyben van meg a tárgyas személyrag: vezet-le-k, a többi esetben elveszett. A rordvinban még a többesszámban is megvan – ugyanígy a peru-i aymará nyelvben is – s így tisztelettel kérdezhetjük, miért hallgatta el a nyelvészet ezt a fontos nyelvrokonsági sajátságot,

            Az igazság az, hogy a perui aymará nyelv is uralaltáji nyelv!

            Ezek után vizsgáljuk meg a peru-i és az argentinai quechua /kecsua/ nyelv alaktani összefüggéseit, hadd lássuk, hogy mit mulasztott el ebben az esetben a magyar, de a nemzetközi nyelvészet is…

            Az első pillanatra – magyarul olvasva – a quechua huasi = magyar ház, egyezik a magyar szóval. A valóságban mind a két szónak egészen más hang- és alaktani története van, mint ahogyan ezt a finnugor nyelvészet állítja, a magyar ház szóval összefüggésben.

A quechua huasi szót így kell olvasni: vászi. Jegyezzük meg, hogy a quechua „hu” a szó elején és a szó belsejében minden esetben v-nek ejtendő. És  most vezessük le ennek a szónak az etymológiáját:

                        huasi

                        vasi

                        v’asi : v hang csak „digamma”

                        ’asi

                        as-i

finnben as-u-a, lakik

                        as-u-mus, lakás

magyar, 1155   azaa = ház /a tihanyi alapító levélből/

ejtendő            ászáá

régi 1193         az = ház: feyrhing-az = Fejéregyháza

régi 1229         aza = ház: faer egi-aza = Fejéregyháza

a mai alakja      h’áz = ház.

Ez a hangtani összefüggés azt jelenti, hogy a magyar ház szó elején levő h-hang nem szerves része a szónak, hanem csak fonetikus valódi toldás. A finnugor nyelvészet azért hallgatta el ennek a szónak valódid hangtanát, hogy a finnugor rokonságot bizonyíthasson vele, azt állítva, pl. a finn    kota  és a magyar ház, egy tőről származnak, ami lehetetlen, mert láttuk, hogy a legrégibb szóalak: 1155-ből azaa = háza, még h- nélkül áll előttünk. Ez a szónk a finn asua = lakik, szóval egyezik és amint erről meggyőződhettünk, a quechua huasi szóval. Végeredményben aszumér es, as, és az elámi as = ház, szóra megy vissza az egész szócsalád… Hangsúlyozzuk ki, ezzel a fent bemutatott tényekkel összefüggésben, hogy nagyon fontos a quechua szók helyes olvasása, mert csak így adhatunk komoly munkát.

Részleteket mutattam be a peru-i aymará és quechua nyelv szókincséből és alkatából. Összehasonlítottam a magyar, finn, török, és a többi uralaltáji nyelv szókincsével és alaktani elemeivel.

            Az egyezés kétségtelen!

            Először, az aymará és a quechua nyelvek szintén ragozó nyelvek.

            Másodszor, a szókincsünk nyolcvan százalékban kimutatható az uralaltáji nyelvterületeken.

            Harmadszor, alaktani elemeik nyolcvan százaléka szintén egyezik az analóg magyar, finn, török, stb. nyelvek elemeivel.

            Így megállapíthatjuk: a peru-i aymará és quechua nyelvek rokonságban vannak az uralaltáji nyelvekkel és ezekkel együtt egy tőről származnak, egy ősnyelvből erednek, ez az ősnyelv pedig a szumér!

Csőke Sándor