A népi vallásosság változatos formáit a lélek igénye hozta létre. A lélek igénye, hogy a bibliai évkör ünnepeit a templomi liturgiához képest emberközelibb, tevékenyebb módon élhessék meg.

Ma már az egyházakban is sokan látják, hogy milyen hiba volt évszázadokon keresztül fellépni a népi vallásossággal szemben, mely mára - köszönhetően elsősorban a modernizációnak - szinte kiveszett. A lélek igénye azonban nem múlt el, csak a népi vallásosság helyét ma az ezotéria tölti ki.
De minden zsákutcából, minden bajból kiutat mutat a Szentlélek, a Pünkösd hajnalán felkelő nap vakító fénye. Kövessük, gyűjtsük az erőnket, így felismerhetjük hogyan mentsük meg magunkat és hazánkat, Magyarországot!

Pilis. A téli napforduló idején a Ziribár hegy mögül a Boldogasszony kápolna két pálos tornya között kél a nap. Érik a felismerés: Magyaroszág szakrális központja a Pilis. Ehhez a felismeréshez igazodott a pilisszántói Boldogasszony kápolna megtervezése (Makovecz iskola:Őrfi József) és megépítése (Szőnyi József). A kápolna Napba Öltözött Boldogasszonyát a december 21-i napforduló idején néhány napig hajnali fénybe öltözteti a Ziribár hegy fölött felkelő Nap.

De mi az a Ziribár?

Pilisszántón ... az egyik dűlőt Ziribárnak hívják.

A Ziribár szorosa ködbe burkolózik

Honnan ered ez az exotikus hangzású elnevezés?


A nyelvészek és a régészek a megmondhatói annak, hogy milyen értékesek is a falvak, városok dűlőnevei. Mindegyik olyan történelmi, lelki információt hordoz, amely tovább gördíti az elakadt kutakodást. Így történt ez Pilisszántón is, ahol az egyik dűlőt Ziribárnak hívják. Kápolna épül itt Makovecz Imre tervei szerint, két tornya olyan lesz, mint két szerzetes, és csuhájuk alatt lesz a kápolna a Boldogasszony szoborra. A Ziribár dűlőben Péhl Gabriella járt.

Péhl Gabriella riporter: Elfogyott a talicskából a malter, most beszélgethetünk. Szőnyi József nyugalmazott polgármesterrel. December 21-én fogják beszentelni ezt a kápolnát. Miért választotta ezt a helyet?

- Szőnyi József polgármester: - Nem én választottam, ez egy parancs, ez egy kozmikus parancs. December 21-én pontosan a Ziribár fölött kel föl a nap. Tetszik, nem tetszik, ehhez kell igazodnom. Ziribár azt jelenti, hogy ébredő teremtő fény, éltető fény, és azt is jelenti, hogy újjászületés. Ha, most kinézünk a bejáraton, a kápolna úgy van betájolva, hogy december 21-én 7 óra 20-kor ott fog fölkelni szemben a nap, és bele fog világítani a Boldogasszony arcába.

A Ziribár sumér szó, de hogyan tudta meg a jelentését?

- Hosszú a nyomozás. Nagyon összefüggő tehát, több más dolog jött össze így. Marton Veronika, aki ékírással, rovásírással, ősi nyelvekkel foglalkozik, benne fölvetődött, hogy a sok 78 darab dűlőnév közül pont a Ziribárt nem ismerem, nem tudom, mit jelent, ezt valahol leírtam, és a Marton Veronikához került, aki rögtön írt nekem egy levelet, hogy ez egy sumér szó. Nem is hittem el neki. Pilisszántó? Hogy kerül ide sumér? Mezopotámia, hol van ide Mezopotámia? Mit keres itt? De rá kell jönnöm, hiszen komoly dolgozatot ír róla, két oldalon levezette ennek a szónak a jelentését, nem beszélve arról, hogy egy másik tudós ember is alátámasztotta, aki tőle függetlenül mondta ezt. Ő pedig a Badi Feri bácsi, aki 43 évig sumerológiát tanított Argentínában, és egyszer véletlenül valami más ügyből kifolyólag beszélgettünk, akkor eszembe jutott: hoppá, ez az ember talán tud valamit mondani nekem a Ziribárról. És rögtön váratlanul rákérdeztem, Feri bácsi most ne gondolkodjon, azonnal vágja rá, hogy mit gondol erről a szóról, hogy Ziribár? Ziribár? Valami teremtő fényről van szó. Valami most éledő szellemi erős, harcos fényről. Ó, mondom, akkor már oda kell figyelni. Két tiszteletreméltó ember, aki ért valamihez mondja ugyanazt, akkor ott már valami van.

Aztán ez történt augusztus-szeptember tájékán, és attól kezdve figyelni kezdtem, hogy a Ziribár fölött tényleg ott kel föl a nap, csak sajnos mindig felhő volt, és legközelebb december 18-án volt tiszta ég, minden hajnalban kinéztem, hogy mi újság van, jön majd a felhő vagy nem, és akkor nem jött. No, spuri föl a Pilisre, mert azt gyanítottam, hogy a Pilisen kellett állnia annak az embernek, aki ezt a nevet adta, és ez nem lehetett akárki, nem tudom, ki volt, de ennek nagy tudása volt, aki egyszerűen azt mondta, hogy az ott Ziribár. Honnan tudta ez az ember? Na mindegy, gondoltam magamban, hol állhatott, ahol a Ziribár fölött kelt fel a nap, mert Vörösvárnál ott nem. Nem mindegy, hogy hol állt. Biztos, a Pilisen. Fölmentem a Pilisre, és tényleg. Ott kel föl a nap.

Azóta is évről évre megnézi a téli napfordulót?

- Most már nemcsak én, most már járnak ide emberek. Tüzet raknak, teát hoznak, bort forralnak, tehát anélkül, hogy szervezné az ember, ez most már megindult ilyen processzió és én biztos vagyok benne, hogy Csíksomlyó mintájára ez is egy zarándokhely lesz. Amin szintén nem csodálkozom, mert érdekes módon egy ilyen szellemi híd alakult ki Pilis és Csíksomlyó között.

Nincsenek véletlenek.

- Igen, túl sűrűn sorakoznak egymás után a véletlenek, akkor az már valami rend, és nem véletlen. Hogy ugye ezt a keresztet itt fölöttünk ez a 12 méteres tölgyfakereszt onnan jött ide. Ők ajándékozták nekünk. A Pilisnek.

Mit szokott itt látni, amikor egésznap fönndolgozik, a csöndben?

- Kedvenc madaraim itt röpködnek fölöttünk, a hollók, van, amikor csapatostól jönnek, de a két pár, rendszeresen itt van. Nemsokára jönnek, mert alkonyat előtt jönnek onnan délről és időnként hozzájuk társul egy sólyom. Ez gyönyörű szó, a sólyom, az ősi magyar szimbólum, itt van a holló, a párosoknak a szimbóluma. Nem tudom, hogy régebben itt voltak-e a hollók, de nem tudom, nem emlékszem rá, de most, hogy ezekkel a dolgokkal így foglalkozom, lehet, hogy a szemem egy kicsit élesebb lett, de itt vannak a hollók. És olyan boldog vagyok és trilláznak itt fölöttem két pár, összepuszilkodnak a levegőbe, közéjük megy a sólyom, mint egy társ, nem bántja őket, pedig ragadozó, hanem társként játszadoznak a levegőbe.