Szőnyi József

Mit rejtenek a régi temető romjai?

Pilisszántó hiteles múltját kutatom

Ma már nem lepődök meg falunk földjéből előbújó fantasztikumoktól, bár érdekes miért a millennium néhány évére vártak ezek a föld alatt gyülekező leletek?

Évszázadokon át hordták haza építkezéshez a Pilis egyik oldalában heverő köveket, de senki sem látott bennük érdekeset, geológiai csodát, csak hasznos építőkövet a kerítés falában. Pedig a 200-300 méteres sávban szétszórt köveket összegyűjtve nem mindennapi következtetést tudom levonni. A köveket vizsgáló szakember a földtörténet évmilliárdjainak csodálatos geológiai alkotásának tartja. Elismerem a legnagyobb csodákra a természet képes.

A geológus szakember magyarázatot ugyan nem talált a kőzet természetes kialakulására, mert a természetben ilyen egyedi megrendelésű kőzet nem tud kialakulni. Azért természetes anyag, mert az ember ma ilyet nem tud készíteni, nem ismeretes ilyen technológia. Tehát sem a természet, sem az ember nem tud ilyet csinálni.

Mégis ott van!

Ráadásul a kövek többségének malteros a háta. A dolog azért is zavaros, mert a helyszínen szétszórva hevertek a kövek és nem bányásztam ki holmi fura terméskő bányából darabokat. Ellentmond a kő természetességének az is, hogy a helyszínen nagyon-nagyon régi építmény sejtjeit látom kiformálódni, próbálom logikai rendszerbe állítani. A kövek attól érdekesek, hogy egy vöröses-barnás kb. 10 mm-es erezet foglalatába bele van öntve egy szürke kő. A kövek, illetve az erezet formája teljesen különböző. A kövek, mind laposak és az erezet át ér a kő teljes vastagságán. Mintha kővel hegesztenének össze egy másik követ. Ugye csak zavarodott elme mondhat ilyet! Nem tiltakozom, tényleg meg vagyok zavarodva ettől. Viszont egyre jobban hiszek az erődítmény jellegű építmény létezésében, még ha soha semmilyen krónika, régi írás semmilyen információ nincs a terület kultúrtörténeti létezéséről. Ezen a helyen elméletileg soha semmi nem volt. Ugyanakkor a furaköveket semmilyen épületnek semmilyen funkciójába nem tudnám beleilleszteni. A piramist sem tudják, hogy csinálták az emberek még sem lehet rámondani, hogy természetes képződmény.

Dr. Nemecz Ernő professzor úr, a Tudományos Akadémia tagja elismerte, hogy a veszprémi egyetem tudósainak is további kutatásokra van szükségük, hogy a furakövek természetes kialakulására fényt derítsenek. A pilissszentkereszti országút legmeredekebb szakaszán az út két oldalán őrt álló sziklák mintha évmilliós betonhabarccsal lennének betapasztva. Nincs tudományos magyarázat kialakulásukra, ugyanis Pilis nem vulkáni hegy!

Talán megbocsátható nekem a szárnyalás, amikor szülőfalum ilyen már-már misztikus produkciókkal vakít el.

Szeretném és törekszem rá, hogy falum iránti büszkeségem ne törje meg a valós igazság tisztánlátását. Számomra is hihetetlennek tűnnek a múlt követeinek fantasztikus üzenetei, de hát mit csináljak, nem én teremtettem őket, maguktól jönnek. Küldte őket az múlt, melynek több ezer éve ebben a térben olyan erkölcsi táptalajt teremtett melynek humuszában életre tudott kelni egy Pálos rend, egy címer, egy Keresztes Kő egy Szent Kereszt kolostor, egy Termékenység idol, a Szívkereszt, a Boldogasszony kápolna, a falut behálózó föld alatti folyosók, a vaskori, kelta, római romok, nyílhegyek és ki tudja még mi minden a Ziribárral bezárólag. Figyelemre méltó örökség.

Ezzel elérkeztünk a számomra legfontosabb kérdéshez. Mi volt ezen a területen az a magas fokú szellemi hatalom, amely parancsára a felsorolt bizonyítékok megszülettek?

Mi volt az az eszme, társadalmi rend, amely képes volt földalatti folyosókat, kolostort vagy templomot építtetni irdatlan munkával? Csupa-csupa kérdés, válasz még nincs. Ha megtalálnánk a forrást hasznunkra válna, nem csak a felsorolt kérdéseim megválaszolásában, hanem talán egy mainál élhetőbb társadalmi modellhez tippet adó jó példát is felfedezhetnénk amiből lenne mit nekünk is tanulni. Nem hiszem, hogy a szántói föld jelzései véletlen egybeesések véletlen sorozata lenne egy „véletlen faluban”. Ennyire talán még sem lehet elbagatellizálni falum „vidéki apróságait” , ahhoz sok a véletlen. Miért nem gondolhatom ezek után, hogy falum neve szent helyet jelent. Páduában járt szántói turistánk azt mondja, ott a szentet úgy írják, hogy Santo. Falunk védőszentje Páduai Szent Antal de más népek szentet jelölő szavai is csengenek szántóval. Ugyanakkor falunk eredeti neve Zanto vagy Zanthow nem lehet lefordítani. Pilisszántó szlovák nemzetiségű település. Két nyelvű helység tábláján Santov szerepel mert így hívták a falut amióta meg van, hol ott Santov semmit nem jelent szlovákul, semmi köze a Pilisszántó szóhoz. A Szántó elnevezés sem igazi telitalálat ebben a gyenge aranykoronás nehezen művelhető földben. Jelenthet persze a földbe hatoló magot beültető és beleszántó eke megtermékenyítést is. Erre a célra viszont láthatjuk gazdag aranykoronás anyaföldünk van.

Izgatott vagyok és büszke mert szülőfalum ahol nem tudom hányad-íziglen visszamenően családfám élt, az a látszólag hétköznapi föld melyben nyugszanak ilyen hátborzongató káprázatokkal halmoz el.

Ugyanakkor bánatom, hogy a szakma nem ér rá mert kevesen vannak, ezért úgyszólván magamra maradva böngészem múltunkat, Don Quijote módjára vívom kis csatáimat, holott tudom, sokkal nagyobb odafigyelést igényelne az országtól kedves falum régi hőseinek üzenete, tekintélyünket növelő gazdag történelme, melyek tanulságosak lehetnének nem csak Pilisszántónak, de az öntudatát vesztet népünk is ilyen nullás csoportú frissítő vérátömlesztésekkel újra életre kelhetne.

„Kinek nincs múltja, hová ülteti a jövendőt? Mely mélyebb földet kíván, mint a jelennek arasznyira ható kérge!”

Hunfalvy J. idézete indított el minket a Pilisszántó monográfiájának megalkotására 1996-ban. Lakóink addig nem ismerhették saját történelmüket így összefoglalva, csak amennyire az emberi emlékezet vissza tudott nyúlni. Úgy gondolom, hogy egy közösség, mint a falu, egymáshoz való összetartozásának, a szántói, de mondhatnám a nemzeti öntudatnak legerősebb kötőanyaga, saját múltjának ismerete és tisztelete.

Az idézett szellemisége születésemtől kezdve tartja megfertőzve elmémet. Falunk múltjának kifogyhatatlan kincsestára újabb és újabb szívet melengető meglepetései, izgató titkai bűvölnek el és tartanak szülőfalum önként vállalt „sziréni” fogságába.

A bűvölet ereje attól marad meg, ha a múlt igaz. A hamis múltra csak labilis jövőt lehet építeni. Minél régebbi adat kerül elő, annál nehezebb bizonyítani hitelességét. A legnagyobb jóindulat mellett is könnyen előfordulhat tévedés, amely a kevés adat, az ismeretek hiánya, netán a mindenáron eredmény elérés figyelmetlen lendületéből, a fantázia túlzott elszabadulásából, ne adj Isten hozzá nem értésből fakadhat.

Nem ismeretlen a legszomorúbb eshetőség sem, a szándékos történelem hamisítás.

A monográfia szerkesztésekor első kérdésként merült fel bennem: hol, mikor szerepel először írásos formában falunk neve?

Szántó első említése azokban a krónikákban találhatók, melyek arról értesítenek, hogy B. Özséb Szántó mellett építette heted magával Szent-Kereszt nevű kolostorát. Mindez 1250-ben történt. Ők heten keltették életre a magyar nemzet értékeit, szellemiségét legerőteljesebben védő és képviselő Pálos rendet. Történelmünkben éppen ezért volt legsürgősebb dolga minden hazánkra támadó ellenségnek a Pálos rend megsemmisítése. Ez az első, az ősi kolostor volt éltető forrása, reménysége, szimbóluma azoknak a királyoknak, akik számára mindenek feletti értéket jelentett a magyar nemzet szolgálata. Itt temették el a rend első három főnökét B. Özsébet, Istvánt és Benedeket.

A tatárjárástól elpusztult ország újjáépítéséhez IV. Béla ebbe a kolostorba járt erőt meríteni. Az utána következő Árpád-házi királyok is nagy becsben tartották ezt a helyet. Akkoriban ilyen fontos templomot, illetve kolostort nem egy véletlenszerű földrajzi pontra építettek. A szakrális tartalmában egyébként is gazdag Pilis-hegységen belül nagyon kitüntetett, szent hely kellett legyen az a pont, ahol az első pálosok szellemisége legközvetlenebbül találkozhatott az Istennel. Ettől lehet számunkra oly meghatóan áldott település Pilisszántó, ha ez a misztikus erejű hely valóban falunkban lenne. Ennek a fontos kolostornak helyszínét további adatokkal pontosítják. Úgy mint: hármas barlangnál, Esztergom mellett, hegynek orma fölé, patak mentén. Természetesen engem mint szántói lakost, elsősorban a „Szántó mellett” adat foglalkoztatott a legjobban. Kutatgatásaim során észrevettem, hogy a kutatók nemigen boncolgatták a két szó értelmezését. Filozófiai fejtegetések foglalkoznak a „hármas barlang” polémiáról, a „hegyek orma fölött”-ről, a patakról, az Esztergom mellett vagy nem mellett-ről, de a két szó „Szántó mellett” filozófiája mindenkit hidegen hagyott. Számukra természetesnek tűnt, hogy a kesztölci kolostor vagy a pilisszentkereszti kolostor Szántó mellett van, de nyilvánvalónak tűnt az is, hogy tágabb értelemben Szántó Esztergom mellettinek is fölfogható, ha messzebbről nézzük.

Szöget ütött a fejembe: miért nem mondják Klastrompuszta kolostorát Kesztölc mellettinek, hanem Szántó mellettinek. Holott Kesztölc község már 1250-ben is meg volt, ahhoz van közelebb, ráadásul Kesztölc és Szántó között van egy Csév is, amely ugyan akkoriban nem biztos, hogy köztünk volt, de ha nem Csév, akkor Csaba is betolakodhatott a térségbe. Ennek ellenére a Szent-Kereszt kolostort következetesen Szántó mellettinek írják. Vajon miért volt Szántó olyan kedvenc helye a krónikásoknak, ha minduntalan hozzá igazították a kolostor helymeghatározását?

Mi volt Szántón az a világítótorony, amiért a térség útmutatójaként folyton rá hivatkoznak, de róla magáról nem írnak. Talán mert abban a korban mindenki számára nyilvánvaló volt fontossága, nem kellett azt külön magyarázni, mint ahogy most azt mondanák, hogy Szántó a főváros mellett van, mindenki ismeri a fővárost, nem kell róla beszélni, jó támpont Szántó helyének beazonosítására. Első hallásra egy elfogult lokálpatrióta nagyképűségének látszik a felvetésem, csakhogy számos érdekes jel igazolja, hogy nem alaptalan az elragadtatásom szülőfalum iránt.

Mostanáig a történelemtudomány úgy tudja, hogy Pilisszántónak soha a történelemben semmilyen szerepe, fontossága, jelentősége nem volt. Egy jelentéktelen, ismeretlen település. Én ezt cáfolom és hiszem, hogy Szántó vagy Zantow igenis fontos szerepet töltött be a Pilis kultúrtörténeti múltjában.

A kérdés nem hagyott nyugodni. A most már erre kihegyezet fülem, szemem az ideillő és elérhető hírt, információt összegyűjtötte. Ha az előkerülő leletek fizikai anyaga nem ad biztos magyarázatot eredetére lehet elméleti logika összerakósdival kiegészíteni.

Azt is látom, hogy tiszteletre méltó, komoly kutatók elemzéseiben zavarok vannak.

Nem csoda, hisz van a pálosoknak egy Szent-Kereszt kolostoruk, van egy (Pilis) Szentkereszt falu Szántó mellett, ahol kolostor romjai vannak, melynek falai közt egykor pálosok voltak, akiknek holló madaruk a pilisszentkereszti címerben is szerepel. Ezért teszik egyesek Boldog Özséb Szent-Kereszt nevű kolostorát Pilisszentkeresztre, hisz stimmel Szántó mellett van! Csakhogy Pilisszentkereszt 1250-ben nem létezett és még 1740-50-ig sincs itt település. Létezik viszont egy Cisztercita kolostor, mely előbb épült 1250-nél.

Ebbe a kolostorba a török elvonulása után visszaszivárgó pálosok beköltöznek, eltévesztve az 1690-ben már elpusztult eredeti kolostorukat. Aztán a kolostor közelében éppen a szűkülő határuk miatt terjeszkedni kényszerülő és itt letelepülő szántói lakók által kialakuló települést elnevezik Szent-Keresztnek az általuk nagyra becsült ereklyének a Szent-Keresztnek tiszteletére. A Pilis előnév már a XIX. század elején került a pilisi községnevek elé.

Tehát a pilisszentkereszti kolostornak semmi köze nincs az eredeti u.n. „Szántó melletti” Szent-Kereszt tulajdonnevű első Pálos kolostorhoz. Akkor hol van a „Szántó melletti” kolostor?

Következésképp két kolostor kell legyen a térségben.

Most menjünk át a Pilis kesztölci oldalára. Bártfai Szabó Lászlótól olvassuk: 1393-ban Zsigmond király parancsára kirendelte Gergely papot „azon birtokrészek, amelyet a Szántó mellett élő szentkereszti pálosok az ő csabai, az esztergomi kpt. pedig Kesztölc birtokához tartozónak állít, határait megjáratta és a peres részt két félre osztotta.” Ebben az idézetben nem az érdekes, hogy min veszett össze a két szomszéd és a rendcsinálásra kiküldött Gergely pap, hogy tett igazságot. A tény a fontos!

Van a kesztölci birtok, idetartozik Klastrompuszta, és van a Szántó mellett élő szentkereszti birtok. Vagyis egyazon időben két Pálos kolostor létezik egymás mellett, hisz kettéosztotta a vitás birtokrészt a két szomszéd között. Egyik fele a szántóiaké, másik a kesztölcieké.

Ebből arra következtetek, hogy Pilisszentkereszt és Kesztölc között létezik egy harmadik kolostor és az a Szántó melletti úgynevezett Szent-Kereszt kolostor lehet.

Igen, de hol? Most kéne segítségül hívni a „hármas barlangot” „patak ölén”-t „hegynek orma fölé”-t. Ebben az összehasonlításban már ellentmondások vannak. A Pilis hegység minden pálos kolostorához tudunk patakot illeszteni.

Barlangokban sincs hiány. A szántói kőfülkék három barlangja sincs messze a kozépkori romoktól melyek a régi temetőben nyugszanak.

A „hegynek orma” ahonnan Esztergom látható, bizonytalan megközelítés. Számomra a Szt. Kereszt kolostor helyszín megállapításához továbbra is legerősebb érv ez a két szó: „Szántó mellett”. Éppen az, ami fölött a kutatók nagyvonalúan átugrottak. Szántó mellettinek vallja magát Klastrom pusztai kutató, pilisszentkereszti kolostor kutató, a pomázi Holdvilág árok kutatója Sashegyi Sándor is. Mind a három Szt. Kereszt kolostor kutató Szántóra hivatkozik, de magával Szántóval nem foglalkozik. Miért hivatkoznak ismét Szántóra, mi lehet Szántó központi helyének az oka?

Keresgéljünk tovább hátha akad valami jelecske egy utalás az ominózus Szent-Kereszt kolostor helyszín meghatározására. Pilisszentkereszti vonalat nyugodtan kihagyhatjuk, egyértelmű, hogy az ciszter kolostor és nem építhette B. Özséb.

„Pálos rend építészeti emlékei” szerzőpárosa dr. Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf a „Szent-Kereszt kolostor helyét Pilisszántó Ény-i határába lokalizálják és nem látják igazolva a klastrompusztai állítást.

Dr. Horvát István a kesztölci klastrompusztai ásatás vezetője a fent említett 1393-as határjárásnál egy utat említ. 1250-ben még használható lehetett a rómaiak által épített Aquincum-Brigetió (Szőny) útvonal, amely Szántó határán végig megy Kesztölcre, majd továbbhaladt, összekapcsolta Szántót Kesztölcöt Esztergommal. Egyébként Szántó jelentőségét már önmagában ez is jelezheti, hogy két római út haladt át a falun. Az egyik a Kálvária dombon Zahumenyicán át Csév, illetve Kesztölc irányában, a másik a Ziribárnál jött a faluba, Hosszúhegy tövében haladt végig majd ott a pilisszentkereszti úton ment Dobogókőre. A két utat egy harmadik kötötte össze valahol a mostani faluban. Gondolom, egy közlekedési csomópont minden korban kiemelt hely volt.

Dr. Horvát István dolgozatában is többször említi „Szántó melletti Szt. Kereszt egyházban lakó testvéreket”, de a mondat nem foglalta le figyelmét, mert valóban nincs messze Klastrompusztától Szántó.

A határjárás leírásából levont következtetése számomra nem meggyőző. A Kewresmal lejtőtől az úton folyton dél felé haladó határbejáró említi, hogy az úton ismét dél felé haladva a mondott (Szántó mellett) Szt. Kereszt kolostorhoz ért és szerintem nem Klastrompusztára, mert hisz azon túljuthatott a folyamatos dél irányú menetelésével. A peres határvonal pedig szerintem nem Klastrompuszta és Kesztölc között lett meghúzva, hanem Klastrompuszta és Szántó között.

A dolgozat írója a Szt. Kereszt kolostor klastrompusztai beazonosításának perdöntő bizonyítékát abban látja: „mivel Kesztölc és Szántó között más rom nem ismeretes csak a klastrompusztai, ennek kell lennie a pálosok első monostorának maradványaival.”

Csakhogy a dolgozat írásakor nem tudhatta, hogy 1998-ban Szántón a régi temetőben középkori romokat találunk, melyek egykor nem a néhány házas kis faluban lehettek, mint most, hanem kicsinysége miatt mellette. Ezzel egy csapásra értelmet nyert a sokszor „Szántó mellettinek” emlegetett Szt.. Kereszt Kolostor hely meghatározásának titka.

Igaz a feltárást vezető régész, majd a romokat megtekintő Horváth István határozottan elutasították a kolostor feltételezését, a romokat csak középkori templomnak tartják.

Vajon, ha Horvát István a dolgozat írásakor tudott volna a szántói romokról, akkor is a klastrompusztai következtetést vonja le? Csak templomot a XIII. századi jelentéktelen pár házas falucskába, Szántóra miért, kik és kinek építettek volna? Miért nem lehet igaz a templom és kolostor együtt teória és miért csak templom és nem kolostor, az igaz állítás? A kolostor miatt ugyanis már volt logikája a templom építésnek is.

Tovább kutattam apró adatok után vannak-e más jelek a Szt. Kereszt kolostor helyszínét illetően.

Kavaloszki Júlia a Pálos remeték Szt. Kereszt kolostora Klastrom pusztán című munkájában bizonytalannak tartja Szt. Kereszt kolostor helyét.

Ikvai Nándor: Régészeti tanulmányaiban Szántó mellettinek jelöli a Szt. Kereszt kolostort, viszont Szántó templomára nem ismert középkori adatot.

Barovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai c. nagyon szép könyvének 116. oldalán Pilisszántóról azt írja: Pálos kolostora a XIII. században már fennállott. 1690-95-ben elpusztult. 261. oldalon a „Pálosok” fejezetben az első kolostorról azt írja, „Özséb atya alapította 1250-ben a Pilis tövében fekvő Szántó Község mellett. A következő mondata viszont már tévedés: „Ez a pilisszentkereszti rendház volt.”

Dr. Csánkt Dezső 1880-ban a Hunyadiak Kora szerkesztője magyarországi helységneveket sorol fel, hozzátartozó nevezetességével. Kesztölc községnél nem említ semmi különöset, viszont Szántó településhez XIII. századi eredetű pálos kolostort említ.

Ács Tivadar = Magyarok idegenben 1902. kötetében így ír: „Özséb……a pilisszántói völgy hármas barlangjához vonult, majd 1250-ben Pilisszentkereszten szerény kolostort és templomot épített.” Állításában jócskán van tévedés, de talán némi igazság is.

Kürcz Antal: A magyarországi Özséb Szt. Kereszt tiszteletére kis templomocska építéséhez fogott, melléje pedig remete társaival együtt igénytelen kolostort rakott.” Kürcz felsorolja az összes Pálos kolostort, sajnos a klastrompusztait nem, pedig ott van. A kolostorról még azt írja, hogy a „később körülötte épült helység Pilis-Szent-Keresztnek neveztetett.”

Egyes kutatók szerint a Klastrompusztai kolostor nem épülhetett 1250-ben hanem jóval később.

1528-ban megjelent az első nyomtatott magyar ország térkép. Készítője Lázár Deák.