A Szakkarai Piramis - a kvantumgép

 

Az első, a szakkarai piramis építésénél használtak először méretre szabott kőtömböket. A történelem első vallásos szövegeit itt vésték föl hieroglifákkal a sírkamrák falaira. Egy hatalmas földalatti komplexumot építettek, ide. 12 emelet mély volt, kamráit és folyosóit pedig az első, ember által előállított égetett csempék díszítették. Ezekben a kamrákban több mint 40 ezer alabástrom tálat, korsót és csészét találtak.

Mire szolgáltak? És vajon miért dolgoztak olyan keményen, hogy 30 méterrel a föld mélyén alagutakat, kamrákat és termeket építsenek? Hogyan világították meg ezeket a termeket, miközben feltették a falakat díszítő csempéket? A felszínen található épületek vajon miért olyan hatalmas tömegű építmények, melyekből látszólag semmi hasznuk sem volt? Miért vájt ki, és mozgatott meg egy 4 milliós létszámú társadalom több mint 1 millió tonna követ, hogy megépítsen egy ilyen kifinomult építészetű komplexumot? Miért készítettek gondosan megmunkált oszlopokat, véseteket és domborműveket csak azért, hogy kidíszítsenek egy olyan homlokzatot, amely mögött nincsen semmi? Hogyan tudott egy magasan fejlett új technika megjelenni egy ilyen racionálisan megmagyarázhatatlan dologgal együtt?

 

 

Imhotep

Szakkara Egyiptom egyik legnagyobb rejtélye. Története a leghihetetlenebb válaszokat fedi fel, kezdve a sokoldalú géniusszal, a fantasztikus férfival, a komplexum építőjével és az építés irányítójával. Ez az építész Imhotep. Nevének jelentése: "Aki békében közlekedik". Ő volt a Hórusz Szeme Misztériumiskola főpapja, aki fontos szerepet játszott az emberiség történelmében.

A III. dinasztia korában, Kr.e.2800 körül uralkodó Dzsószer (Djoser) fáraó építésze és kancellárja volt. Imhotepet, akit a Memphis-i hagyomány Ptáh isten fiaként tisztelt, az írnokok védőszentjének tartották. A szobrok egy része egyszerű emberként egyszerű papi ruhában ábrázolja. Ő volt az építészet atyja. A fától és a napon szárított agyagtéglák használatától eljutott a méretre szabott kőtömbökig. Ő tervezte az első olyan oszlopokat, amelyekre lótuszvirágokat faragtak. Szakkara építészeti harmóniája és a legkifinomultabb megoldások bizonyítják mesteri szakértelmét.

Ő volt az emberiség történelmének első, isteni rangra érdemesült orvosa. A világűrrel, az idővel, a térfogattal, a betegségek természetével, isten létezésével, a halhatatlansággal kapcsolatos gondolatoknak szentelte magát. Megfogalmazta az egyiptomi civilizáció fogalmi alapját, az egyebek között a tudat

fejlődését az igazság, az igazságosság, a harmónia és egyensúly, a "Maath" felé. Platón szerint Imhoteptől ered az a történet, amelyet az egyiptomi papok Atlantiszról meséltek.

Asztrológusként és asztronómusként ő készítette el az első rendszeres feljegyzéseket az éggömbről és az első térképeket a csillagképekről. Ismerte a napéjegyenlőségek tengelyforgását, és a korok változását felhasználva ő határozta meg a reveláció állomásait az egyiptomi civilizáció spirituális fejlődésében.

Imhotepet azonban orvosi képességei tették félistenné. Csupán 50 év telt el halála után, amikor Mükeinosz fáraó templomot épített a tiszteletére. Temploma zarándokhellyé vált, ahol csodálatos gyógyulások történtek. A görögök, akik Egyiptomban tanultak, és mindennek új nevet adtak, Aszklépiusznak, vagy Eszkulápiusznak hívták, hogy hangsúlyozzák orvosi eredményeit. Nevezték Hermész Triszmegisztosznak, azaz Háromszor Nagynak is filozófiai és fizikusi tehetségéért, és amiért felfedte az univerzum működését. Imhotep volt az első, aki összegyűjtötte a betegségek felismerésével és gyógyításával kapcsolatos tudást. A pálca, amelyre kígyó tekeredik, és ma az orvoslás szimbóluma, Imhotep jelvénye volt. Azzal mérte az életenergia mennyiségét, amelyet egy ember megtanul feldolgozni. Tudta, melyik idegközpontot, vagy csakrát használja az ember ennek az energiának a feldolgozására, és hogy hol van a sejtekben elektromágneses egyensúlyhiány. Úgy gyógyított, hogy megnövelte az aura vagy a beteg elektromágneses mezőjének rezgési frekvenciáját. Visszaállította a csakrák egyensúlyát, hogy a beteg szervezetet ismét ellássák életenergiával.

A pálcában két kígyó találkozik a 7 csakránál, a gerincen lévő 7 idegközpontnál, amely felfogja és szétküldi az energiát. A két kígyó az univerzumot létrehozó két ellentétes mozgást és elektromos pólust jelképezi. A két kígyó egy ellentétes töltésű részecskepárokból álló energiaoszlopot fog közre. A részecskék semlegesítik egymást - ez az egyetlen módja a megvilágosodásnak. Ez jelképezi a kundalinit, az életerőt, amely felfelé kúszik a gerincoszlopon. A tudás mára elveszett, de a forma továbbra is a gyógyítást szimbolizálja.

Azok a kísérletek, amelyekben elektromos tekercsként használták ezt a formát, azt derítették ki, hogy rejtélyes tulajdonságokkal bír. Amikor elektromosságot vezetnek bele, nem keletkezik elektromos mező, bár minden frekvencián és hullámhosszon rezonál. Az egyiptomiak radioelektromos jelek fogadására és kibocsátására tudták használni. A ... papiruszból tudjuk, hogyan vegyítette Imhotep az orvoslást és a varázslatot. Receptjei és gyógyító formulái tele voltak imádságokkal és varázsigékkel. Úgy vélte, hogy az orvostudomány nem tud gyógyítani a szavak energiája által közvetített erő nélkül. Tanításai nemzedékről nemzedékre, évezredeken keresztül titokban öröklődtek. Az ő tanai képezik a gnosztikusok, a templomosok, az illuminátusok, a rózsakeresztesek és a szabadkőművesek tudásának alapját. A görögök e tanokat hermészi elveknek nevezték. Imhotep számos papiruszon és agyagtáblán hagyta őket az utókorra.

Egyik tanítása szerint a világegyetem Isten elméjében létezik, és minden ember ezeknek a gondolatoknak egyike, de egyúttal maga is képes a gondolkodásra. A valóság egy nagy rendszer, melyben minden kapcsolatban áll egymással, és tudattal bír.

Imhotep tanító volt. A hieroglifák kőbevésését, írását is tanította, és ezzel létrehozta a történelem első vallásos szövegeit. Imhotepet Toth-tal, az isteni elvvel hozták összefüggésbe, akit egy íbiszfejű ember, az isteni ige, a szavak teremtője jelképez.

Kétségtelen, hogy Imhotep különleges lélek volt. Idővel alakja mítosszá vált, és különböző neveken az istenséggel azonosították: Toth, Merkúr, Pecapuatl, Escapulatus, Hermes Trismegistos, a Háromszor Nagy. A hermészi kifejezés a titkos bölcsesség szinonimájává vált, amely egykor a Hórusz Szeme papjait foglalkoztatta. Ezek egyik főpapja volt Imhotep, Aki Békében Közeledik.

Az építkezés helye

Imhotep volt az, aki eldöntötte, hová építsék a Szakkarai Piramist. A komplexum a keleti 31. és 32. hosszúsági fok, valamint az északi 29. és 30. szélességi fok közötti területen található. Az elkövetkezendő 400 évben csak ezen a helyen építettek piramisokat Egyiptomban. Ez egy sivatagi terület Kairótól 14 km-re délre, Memfisz, Egyiptom korábbi fővárosa mellett. A legdélebbre fekvő piramisok Meidumban, Havaraban és E-Laskumban vannak. Abu Ravash-ban van a legészakibb piramis. Ez a plató egész Gízáig nyúlik. 500 méterrel magasabban áll a folyó szintjénél, ami biztosította, hogy a folyó ne áraszthassa el a földalatti helyiségeket. Ezen a területen 8 kisebb piramis található, amelyek a IV., V. és VI. Dinasztia alatt épültek. A bolygó elektromágneses mezejének egyik fő csomópontján helyezkednek el, ott, ahol a Föld energiáját a legjobban ki lehetett használni arra, hogy egy kőtömb rezegni kezdjen. Ez az a hely, ahol a bolygó legerősebb mágneses jelenségei előfordulnak.

 

Itt található a bolygó egyik csakrája, ezen a helyen halad át a földáram, a Földnek az a negatív töltése, amely az életenergiát hordozza. Itt van az ún. Lí-vonalak nagy csomópontja, ahol a kvarckristályban gazdag kőtömeg molekuláris súrlódásának eredményeképpen negatív statikus energiát hoz létre. Itt a levegőt négyzetméterenként 500 V-os pozitív töltésű áram hatja át, ami ötszöröse a szokásosnak. Ez egy olyan hely a bolygón, ami növeli az Imhotep által épített piramis energetikai hatásait. Szakkara elhelyezkedése alapvető fontosságú volt a piramisnak, mint elektromos kondenzátornak a használata szempontjából, ugyanis befogta a piramis felszínét borító mészkőlapok kvarckristályaiban lévő pozitív energiát. Szakkara, a temető mai arab elnevezése az óegyiptomi Sokaris név átvétele. Sokaris a halottak és mesteremberek elnevezése. Jelképe a sólyom.

 

 

A piramist körülvevő fal és belső építményei

Távolról egy nagyon hosszú fal mögött látni lehetett a fehér piramist. Ez volt az első, amelyet hatalmas mészkőtömbökből építettek. A falat bonyolult domborművek és szemöldökfák díszítették. Sokkal bonyolultabb építmény, mint maga a piramis. 130 ezer tonna turai mészkőből építettek egy magas és különleges falat, amely körbefogta a komplexum 15 hektáros területét. Téglalap formája védte a külvilágban uralkodó káosztól. A fal pontosan Észak-Déli irányban fekszik, párhuzamosan a Nílussal. A fal 10 méter magas volt, mint egy modern, négyemeletes épület. Észak-Déli irányban 550 méter, Kelet-Nyugati irányban ennek a fele, 225 méter hosszú volt. A fal első alkotórésze Imhotep kvantumgépezetének. Az egész komplexum egy hatalmas kőből készült áramkör volt. Úgy működött, mint egy elektromágneses öv. Leszigetelte a komplexumot, lezárta, és védte az áramkört. E kvantumgépezetnek nincs szüksége elektromos vezetékekre, csak a kövek molekuláiban megtalálható nagy mennyiségű kvarckristályra.

A közelben fekvő, Turában található mészkő nagy mennyiségű kvarcot tartalmaz. A kvarcmolekulák tetraéderekbe rendeződnek, ez egyike annak az 5 alapformának, a Platón-i testeknek, melyek rendezik az anyagot. A bolygó rezgése súrlódást okoz a tetraéder külszínén, és ezzel elektromos töltést hoz étre. A falat alkotó 85 köbméter mészkő hatalmas mennyiségű kvarckristályt tartalmaz, és ezek a kristályok óriási erőteret, állandó radioelektromos hullámot hoztak létre. A fal egy energiabefogó komplexum részét képezte, melynek középpontja a 66 méter magas lépcsős piramis volt.

A falnak elképesztő alakja van. Ki- és beszögellések vannak rajta, amelyek szabályos távolságokban bástyákat és fedett bejáratokat hoznak létre. A bejáratokat vertikális domborművek keretezik, amelyek szépséget, szabályosságot s harmóniát kölcsönöznek az egész, szinte ultramodern építménynek, A falban csipkés oromzatok vannak, amelyeket szabályosan elhelyezett lépcsőkön lehet megközelíteni. A tetejükről látni lehet a körben elhelyezkedő vidéket és a lépcsős piramist. Ez nemcsak az emberiség első monumentális kőbevésett műalkotása, hanem olyan, amely építészeti díszítéseket is tartalmaz. E díszítések pedig olyan szakértelemről tanúskodnak, amelyeket később sem haladott túl az egyiptomi civilizáció.

A 15 egyforma kapu közül csak egynek volt valódi bejárata. Ez a DK-i sarokban állt. Egy keskeny folyosóra nyílt, amelyen keresztül egyszerre csak egy látogató jöhetett be. A spirituális fejlődéshez vezető út egyéni, és át nem ruházható. Senki sem fejlődhet valaki más helyett. Ezért léphettek be csak egyenként. A magas fal, a 14 álbejárat és az egyetlen igazi bejárat - úgy tűnik - védelmi célt szolgált. A lépcsős piramist körülvevő themenosznak azonban sose volt ajtaja az igazi bejáraton. Az itt alkalmazott technika lezárta az ajtót a kezdetleges gondolkodású emberek elől, akiknek negatív volt az aurájuk. A hosszú folyosón és a 48 oszlopból álló oszlopos folyosón egy hatalmas erőtér tette intenzívebbé a látogatók érzéseit. Ha gyűlölet, félelem vagy bizonytalanság lakozott a szívükben, akkor saját gyötrelmük akadályozta meg őket abban, hogy belépjenek. Csak a tisztaszívűek léphettek be a piramis területére, amikor ez volt a Hórusz Szeme Misztériumiskola székhelye.

A lenyűgöző oszlopos folyosónak 48 oszlopa van. Ezoterikus formája megegyezik az emberi DNS formájával. 20 oszloppár szorosan kapcsolódva a falhoz, a nap irányába nézve az energiatengelyen: akár a molekula kicsavart spirálja. A 4 pár oszlop a keresztfolyosó végén az embereknek azt a további képességét jelenti, amellyel tárolni, elemezni és feldolgozni képesek az információkat. Teljesen megformált, 7 méter magas oszlopokat helyeztek el azok szerint az építészeti elvek szerint, amelyek évezredekkel később Görögországban a Phartenónnál ismétlődnek meg. Az oszlopoknak olyan formájuk volt, mint egy papirusztekercsnek. Mindegyik oszlop kissé domború volt, és a tetején elkeskenyedett, hogy hangsúlyozza az oszlop függőlegességét, és megakadályozza, hogy távolról úgy tűnjön, mintha megdőlne.

A lépcső piramis feltárója, Jean Philippe L. is úgy találta, hogy a legtávolabbi oszlopok kissé távolabb állnak egymástól. Ezzel megnövelték a perspektívát, és egy nagyobb oszlopos folyosó benyomását keltették.

A folyosón keresztül az előcsarnokba jutunk, melynek 8 oszlopa előtt kőelemek keretezik a Kígyók udvarára vezető kijáratot. Északra a lépcsős piramis ragyogott. Az udvart domborművekkel ékesített magas falak fogták közre. A domborművek ajtó-formájú beszögelléseket képeztek, amelyek később minden egyiptomi sír valamelyik falán megjelentek. Az ajtók tetejét vízszintes fríz zárta, rajta kobrával, a szent kígyóval, amely kétágú nyelvével a kettősséget szimbolizálja. A kobra azt az akaratot is jelképezi, amely meg akarja változtatni a létezést, amely el akar indulni a fejlődés útján, és saját döntéseket akar hozni. Ez a mozgás forrása és eredete. A fáraó 30 évenként, a Heb-Sed ünnepén körbefutotta a Kígyók udvarát, hogy megtisztulhasson, és megmutassa, hogy van ereje uralkodni a fizikai sík felett.

Az udvar déli fala a déli sír homlokzata volt. A déli sír egy tömör kőből és ívelt tetőből álló álkápolna volt, melynek az volt a valódi feladata, hogy elrejtse a föld alatti komplexumba vezető két bejárat egyikét. A kápolnában van egy kis szoba, benne egy függőleges aknával, mely a piramis bejáratától távolabbra eső földalatti komplexum bejáratához vezetett. Az eredeti lépcsők még ma is láthatóak. A két függőleges bejárati aknát, a piramis bejáratát és a déli kápolna bejáratát több mint 10 tonna súlyú kerek gránitlapokkal zárták le. A felszínen lévő kápolna csupán álhomlokzat volt. A kápolna valódi élete a föld alatt folyt. A déli sír bejáratán keresztül földalatti kamrákba és folyosókra jutunk. És van egy alagút, mely pontosan az oszlopos bejárati folyosó alatt ér véget. A komplexum tervrajza úgy néz ki, mint egy számítógép processzora.

 

 

 

Szakkarában kísérleteztek először a piramis-formával, hogy olyan kvantumtechnológiát alkalmazzanak és fejlesszenek ki, amelynek célja, hogy felgyorsítsa a Hórusz Szeme Misztériumiskola tanítványainak szellemi fejlődését. Az elkövetkezendő 400 évben mintegy 100 piramis épült különböző méretekben, formákban és anyagokból, mígnem tervezésük tökéletessé vált, és megépült Kheopsz nagy piramisa. Az atlantiszi civilizációtól örökölt tudással a masszív piramisokat kvantumgépezetté alakították, így hullámzó, álló energiaoszlopokat hoztak létre, melyek megnövelték a beavatottak rezgési frekvenciáját. Ez megnövelte az életenergiát, a mentális erőt, és olyan érzékeket ébresztett fel, mint a telepátia és mások aurájának érzékelése Így lehetővé vált, hogy a tudat az idő fölé helyezze magát, és láthassa az átélt életek láncolatát.

 

A Kígyók udvarán, azon az oldalon, ahol a nap felkelt, még mindig ott áll három oszlop. Itt volt a Heb-Sed templomának királyi központja. Ezt az épületet a Hórusz Szem papjai használták az ünnepségek alkalmával. Az épületből egy ívelt fal vezet a Heb-Sed téglalapalakú udvarára, amely párhuzamos a komplexum központi udvarával. Oldalait álkápolnák két párhuzamos sora alkotta. Ezek tömör kőtömbből álló díszes homlokzatok. Minden sorban 13, kőből készült rejtélyes álkápolna állt. Falaik mögött nem húzódik hasznos terület, csupán perspektivikus és építészeti elemekkel gazdagon ellátott díszített homlokzatot alkottak. Formájuk leplezte a komplexum valódi célját, valamint a földalatti kamrák és folyosók bonyolult rendszerét, melyet egy elektromágneses örvény előállítására képes hatalmas áramkörnek terveztek. Minden álkápolna előtt keskeny és kanyargós folyosó vezetett egy kis szentélyhez, amely valószínűleg Egyiptom tudáscentrumának, az isteni éneádnak szimbolikus ábrázolását rejtette. A külső falakat álablakok és álajtók, ál-fakerítések és barázdált oszlopok domborművei ékesítették. Az álkápolnák udvarától északra, a lépcsős piramistól keletre található az Észak Háza és a Dél Háza. Két nagyobb, de ugyanúgy álépület. A Dél Házának henger alakú oszlopai vannak, oszlopfőit Felső-Egyiptom jelképe, a lótuszvirág, az Észak Házának oszlopait az északra fekvő Delta-vidék, Alsó Egyiptom jelképe, a papirusz díszíti.

 

Az Észak Háza és Dzsószer halotti temploma között találták meg az ún. Serdabot, egy kis kápolnát, amelynek egyik falán két lyuk van. Ezen keresztül kukucskált ki Dzsószer fáraó ülő szobra az udvarra, és fogadta az éltető északi szelet. A szobor, melynek fejét kendő takarta, az első olyan egyiptomi uralkodót ábrázoló életnagyságú háromdimenziós szobor, amely napjainkig fennmaradt. A szobor évezredeken át figyelte a látogatók ámuldozását a lépcsőspiramis nagyerejű kvantumgépezetét rejtő álépületek láttán. Végighallgatta azokat az elméleteket, amelyek azt állítják, hogy a lépcsőspiramis Dzsószer fáraó sosem használt síremléke volt.

Mellette állnak a piramishoz tartozó templom romjai. Ennek csak egy bejárata van keleten, amely keskeny folyosók labirintusán keresztül a nyitott udvarokra vezet. Ezek egyike rejtette a föld mélyében fekvő valódi bejáratot. Ez az udvar rejti a földalatti szinthez vezető valódi bejáratot. (Cara Norte) A szomszédos templomoknak ez a mintája megismétlődött a később épített piramisoknál is.

Szakkarát a Kos korának hajnalán, Kr.e.2320 körül hagyták el, amikor megépült a Kheopsz piramis. A föld alatti kamrák és folyosók bejáratának ismerete elveszett az idők folyamán. A falait borító köveket más épületek építéséhez használták fel. A későbbi korokban sok előkelő építtette síremlékét erre a szent helyre. Ma ezt a helyet temetkezési helynek gondolják, az eredeti komplexumot pedig Dzsószer fáraó sírjának.

A XXVI. Dinasztia korában, az egyiptomi civilizáció hanyatlásakor senki se tudta, hogy a szomszédos templom rejti a főkamrába vezető ajtót. A fáraó elrendelte, hogy ássanak egy hosszú alagutat a piramis déli oldala felől, mivel azt gondolta, hogy ott van a bejárat. Kemény kőből oszlopokat faragtak ki, nehogy beomoljon az alagút mennyezete. Ezután elérték a központi kamrát, egy 12 emelet mélységben lévő üres szobát, egy obeliszk-formájú üres aknát a piramis szívében. ott rájöttek, hogy az eredeti bejárat a piramis északi részében található, és hogy azon keresztül be lehet jutni a földalatti folyosókból álló komplexumba.

A kőtömbök szállítása

A lépcsős piramist három fázisban építették. A munkálatokat kezdettől fogva Imhotep tervezte meg.

 

A fázisok során a komplexum fokozatosan épült fel, a piramis pedig úgy bontakozott ki, mint az emberi test. Az első fázisban megépítették a komplexum gerincét, a piramis függőleges aknáját, amely 30 méternyire, mintegy 12 emelet mélyre nyúlt. Ez a piramis magasságának a fele. Ekkor többszáz méter hosszú alagutakat, valamint kamrákat és folyosókat vágtak ki, melyek a rendszer alapvető részét képezték. A második fázis során építettek egy kis lépcsős piramist a földalatti komplexum fölé. Térfogata és súlya a tervezett piramisnak pontosan 50 százaléka. Ez az összes forrásnak és erőfeszítésnek csupán a felét jelentette. A komplexum építése során a már elkészült berendezéseket ideiglenesen használni tudták. A kis piramis által termelt elektromos töltést arra használták, hogy elektromágneses töltéseket hozzanak létre, amelyek könnyebbé tették a komplexum befejezéséhez szükséges anyagok szállítását.

 

A piramis elejétől kiindulva szabályos távolságokba Dzsednek (Djed) nevezett oszlopokat állítottak fel, amelyek továbbították a rezgő tömeg által keltett negatív ionok töltését. Minden oszlopon két függőleges aranytekercset tekertek a fára. A primer tekercs az alsó részen volt, a szekunder tekercs pedig a felső részen. Az oszlopot egy olyan lyukba helyezték, amelyet sós vízben áztatott rosttal töltöttek meg. Ez kiváló földelést biztosított. Egy magas szintű tudatossággal rendelkező papnak kellett agyi energiája segítségével kontrollálni az ionáramlás útját az első oszlophoz. Ezután az elektromos töltés egyik oszlopról a másikra terjedt, és ezzel egy elektromágneses mezőt képezett, amely elért Turáig.

 

Tura a Nílus túlpartján fekszik a kis piramis hatókörében. Itt volt a kőfejtő. A kőlapokat az utolsó Dzsed elé helyezték. A pap rájuk ütött pálcájával, és ezzel elindította a kvarcmolekulában azt a negatív töltést, amely az ösvényen is megtalálható. A két egyforma töltés taszította egymást, ezért a kőtömb lebegni kezdett. Ugyanezt az elvet alkalmazzák a japán szupergyorsvonatnál is, amely az önmagával megegyező polaritású, nagyerejű elektromágneses mező felett lebeg. Így, ezen az elektromágneses szállítási útvonalon könnyen tudták szállítani a harmadik fázishoz szükséges köveket. 425 ezer tonna kőre volt szükség a piramis megnagyobbításához, és 135 ezer tonna turai mészkőre a komplexumot körbevevő falhoz.

A fázisok lehetővé tették, hogy részben felhasználják az előállított energiát, és azt 50 százalékkal megnöveljék, amikor a nagypiramis elkészült. A teljes energia olyan elektromágneses mezőt hozott létre, amely egészen Meidumig elért.

 

A misztérium

Az atlantisziaktól örökölt és a kvantummechanika elvein alapuló technológiákat a mai kor tudósai még épp hogy csak elkezdték megérteni.

Ha megvizsgáljuk a tudat megvilágosodásához vezető kvantumutat, látni fogjuk, hogy erről a fejlődési útról számos kiemelkedő tanítvány beszélt. Ezek egyike Jézus volt. Ő azt mondta, hogy ha szeretetben követjük a fény és a rezgés útját, akkor még nagyobb dolgokra leszünk képesek. Jézus a fény szubatomi részecskéinek, az univerzumot létrehozó erőnek a használatáról beszélt. Többezer évvel Jézus előtt a Hórusz Szeme bölcs papjai ennek a tudásnak a segítségével gyorsították fel a tanítványaik fejlődését. Hatalmas piramisokat, kvantumgépeket építettek, hogy örvénylő energiaoszlopokat hozzanak létre, mellyel növelni tudták tanítványaik rezgési frekvenciáját. Olyan központot építettek, ahol kommunikálni tudtak a magasabb dimenziókkal. Ez lehetővé tette, hogy a magasabb fejlettségű beavatottak megtapasztalják a fény útját, és tudást kapjanak a legfejlettebb lényektől, a tudás magasabb szintjén álló tanítóktól.

 

Fizikai síkon az elektromágneses ösvények és a szupravezetők létrehozásával könnyebbé tették templomaik megépítését, melyek a Hórusz Szeme Misztériumiskola élő könyvei voltak.

Szakkara részecskegyorsító energiát termelt, amely az Univerzum legmagasabb frekvenciájú és rezgésű energiája. Semleges energia. Részecskepárokból áll melyeknek egymást kiegészítő ellentétes töltésük van. Mivel semleges energia, nem hoz létre ellenállást, és a fény sebességének 27-szeresével halad. Ez a gondolati energia. A szeretet magas frekvenciáján rezeg. Ezt az energiát használta Jézus is, amikor a csodáknak nevezett nagyszerű tetteket hajtotta végre. Bebizonyította, hogy az agy magas frekvencián rezegve irányítani tudja a  míg bor nem válik belőle.

Fejlettségi szintjétől függően minden tárgy és lény különböző frekvencián rezeg.

Szakkara hatalmas elektromágneses mezőt és olyan hangokat hozott létre, amelyek különböző frekvencián rezegtek. Formája termelte, és befogta az energiát. Az elektromos részecskéket örvénylő oszlopba rendezte, amely a fénysebességnél gyorsabban terjedő energiát hozott létre.

A piramis számos frekvenciát hozott létre, és így lehetővé vált, hogy a különböző fejlettségi szinteken lévő tanítványok a szokásosnál magasabb frekvenciára hangolódjanak, és azon rezegjenek. Ez növelte mentális energiájukat és aurájukat, vagyis saját elektromágneses mezőjüket. A tanítványok ugyanakkor intenzív felkészítést is kaptak, amely 21 éves korukban lehetővé tette a számukra, hogy tudatukat a valóság magasabb dimenzióiba emeljék. Az életenergia magasabb szintjeinek következtében a szeretetenergia felébreszti a telepátiát. A tanítvány érzékennyé válik a szférák zenéjére, az aurát, vagyis az embert körülvevő elektromágneses mezőt alkotó szubatomi részecskék táncára.

A szakkarai kvantumgépezet felgyorsította a spirituális fejlődés folyamatát. Lehetővé tette, hogy a különböző tudati szinten álló tanítványok megtapasztalják rezgésszintjük ideiglenes megnövekedését. Meditációval és az arra való felkészüléssel, hogy békében és harmóniában éljenek, hogy tiszteljenek mindent, a megtapasztalt rezgésszint állandóvá vált.

A legfejlettebb tanítványok magas rezgésszinten maradtak. Utaztatni tudták tudatukat időben és térben, és látták a reinkarnációk láncolatát, amely eljuttatta őket idáig. E fejlett tanítványok látni és érzékelni tudták a 3. dimenzión túli valóságokat az emberi lények fejlődésének következő fejlődési fokán: a magasabb szintű testvérek, vagy a megvilágosodott szuperlények világában, akik már túlléptek ezen a fejlődési szinten, és hozzájutottak a tudáshoz. Az ilyen valóságokba betekintve Imhotep azt mondta: "Mint fönt, úgy lent." Kapcsolat van a valóság különböző szintjei között. Azt tanította. hogy a fizikai szintet, ami a legnyilvánvalóbb a mi korlátolt érzékeink számára, elemezni lehet, hogy megtudjuk az igazságot az általunk nem érzékelt többi valóságszinttel kapcsolatban. Azok a beavatottak, akik megtapasztalták a következő dimenziót, visszajöttek, hogy szeretetet sugározzanak, és meghozzák a tudást alacsonyabb szinteken lévő társaiknak. Ez - a saját tapasztaláson alapuló - igazolás magabiztosságot kölcsönzött az egyiptomi társadalom piramisrendszerének minden szintjén. Mindenki megtapasztalta, hogy a világegyetem számos szintből áll, vagy ahogy Jézus mondta: Atyám házában sok hely van.

A szakkarai komplexum kommunikációs központtá alakult, ahol a világegyetem legmagasabb valóságait lehetett megtapasztalni. Erről az első dinasztiák piramisainak falain található vallási szövegek számolnak be. A mennyország nem ebben a fizikai dimenzióban létezik. Magasabb dimenziókba tartozik, ahol a szeretet magas frekvenciája rezeg.

A piramis bejutást biztosított a szuperlények, a magasabb szinten lévő megvilágosodott testvérek dimenziójába, azokéba, akik már éltek a Földön, és eljutottak a valóság egy magasabb szintjére.

A komplexum másik rendeltetése az volt, hogy az ionok feltöltésével elektromágneses ösvényeket hozzanak létre, melyekben a kőtömböket nehézség nélkül tudták a templomok építési helyére szállítani. Az emberek levitálnak. Az egyiptomi papok felfedték, hogy a világegyetemben két energiapólus van: a szeretet és a félelem. A legalacsonyabb rezgési frekvenciája azoknak van, akiknek a tudata kevés fejlődésen ment keresztül, nem sok élete volt a földön, nagyon kevés tudást szereztek. Életüket a félelem és a fájdalom uralja. Még mindig az élet pokoli szakában járnak.

Azok, akik már sokszor újjászülettek, tanultak választásaik következményeiből, fokozatosan megnövelték gondolati energiát, és ezzel növeli a beteg emberek életenergiáját, hihetetlen gyógyításokat hajt végre, akár a halálból is visszahozza őket. Vagy hogy addig növelje a víz frekvenciáját, rezgési frekvenciájukat, életerejüket. Megtanultak tisztelni, nem hibáztatni, valamint békében és harmóniában élni. Mivel több igazolt tudás van a birtokukban, megértik a szeretet jelentését, a szeretet frekvenciáján keresztül nézik a mennyországot és az életet.

A tudás révén a papok felgyorsították tanítványaik fejlődését. Arra tanították őket, hogyan múlják fölül az EGO-t, és hogyan érzékeljék a magasabb rezgésű frekvenciákat. A tanítványok sok éven át tartó képzés során megértették, hogy az élet a tudást elősegítő folyamat. Saját bőrükön szerzett tapasztalataik megtanították őket arra, hogy az ember csak a szeretet révén válhat szuperlénnyé.

A szeretet semleges. Nincsen polaritása. Nagyon magas frekvencián rezeg, energiájának nincsen tömege, és egy olyan spirituális és mentális szinten van, ahol létezése a szemlélő akaratától függ.

 

A piramis felépítése

Hogy megértsük ezt a rejtélyes helyet, visszamegyünk az időben ahhoz a pillanathoz, amikor még csak egy hatalmas sivatag volt a helyén.

Imhotep hozzálátott a hatalmas földalatti komplexum, Szakkara építésének első szakaszához. Aknát kezdtek ásni a sziklatalapzatba - ez volt a komplexum gerincoszlopa. Az akna 30 méter mély, olyan magas, mint egy 12 emeletes épület. Alapja egy 10 méter oldalú négyzet.

Az egyik elmélet szerint a piramisok tükörképek, egy virtuális formát hoznak létre a föld alatt. Létrejön az antianyagnak nevezett fogalom. Egy kamrán keresztül, amely a piramis alatt található, bejárat nyílik egy párhuzamos valóságba, a fizikai világ elektromágneses tükörképébe. Az idő itt a jövőtől a múlt felé halad. Valamilyen fizikai, vagy metafizikai oknál fogva az akna mély, és bár kemény gránittalapzatba vájták, az ember által használt első téglákkal borították. Ez volt az első alkalom, hogy egy elemet ismétlődően használtak, egy kis kőtéglát a nagy munka során. Ami különös, hogy nem sziklákból vágták ki őket.

 

A Nílus-folyón, az asszuáni vízesés közelében, a Seschel-szigeten találtak egy sztélét, amelynek hieroglifáit Imhotep írta. Ez egy olyan beton képletét tartalmazza, amely, amikor megszárad, kőnek néz ki és kőkeménységű. Egy francia tudósokból álló csoport, melynek vezetője Joseph Davidowicz vegyész, felfedezte, hogy ez a keverék kvarckristályokban gazdag agglomerátumot hoz létre, amely elektromosságot tud termelni, a molekulái egy bizonyos módon rezegnek.

Az egyiptomiak összetört kagylókat és fosszilis maradványokat, magas kvarc- és alumíniumtartalmú homokot, előzőleg kiégetett mészkövet, sziksót és vizet kevertek össze. Ez a keverék nátronlúgot eredményezett, mely reakcióba lépve a nílusi homokban található alumíniummal, nátrium-aluminátot hoz létre. Égetett mész hozzáadásával nátrium-alumínium-szilikátot kaptak, valamint gyorsítóként réz-arzenátot adtak hozzá. Ebből a keverékből öntötték ki a templomaikhoz és piramisaikhoz használt kőtömböket. Az első kőtömbök formaként szolgáltak az újak számára, és így olyan pontos illesztéseket hoztak létre, amelyek közé még egy késpenge se fért be.

Miután a földben lévő 30 méter mély aknát kibélelték téglával, alagutak és csatornák egész rendszerét vájták a sziklába. A kamrákat fokozatosan növekvő számban, a fő pontok irányában alakították ki. Egy kamra volt az akna mellett, kettő kelet felé, három nyugat felé, négy északra, öt pedig délre nézett. Mindegyik csoport belülről egy másik, egyre magasabb frekvenciájú hangot bocsátott ki az elektromágneses frekvencián belül.

Mindegyik kamrán belül több ezer alabástrom edény volt, amelyek ugyanarra a zenei hangra hangolva rezegtek. Az edények formája és a bennük lévő folyadék határozta meg azt a zenei hangot vagy rezgési frekvenciát, amelyre a kamra hangolva volt. Az E-hang 3 kamrában rezgett. Ez volt a belépő szint a legtöbb kezdő számára. A D-hang felett rezegtek, ez volt az első szint megékezésükkor. Az F-hang 4 kamra edényeiben rezgett. A G-hang 3 kamra edényeiben, az A-hang 2 nyugati kamrában. A főkamrában pedig , egy egy darabból álló alabástrom szarkofágban a legmagasabb szinten lévő tanítványok elérték a H-hangot, majd onnan magasabb dimenziókba jutottak.

Ezeket a kamrákat kék kamráknak nevezik. Falaikat a történelem első kerámiacsempéi borítják. A türkizkék különböző árnyalataiban pompáznak. Belül újoncokból álló párok meditáltak olyan rezgésszintekre hangolódva, amelyek egyre magasabbá váltak.

Imhotep leírta az Univerzum 7. törvényét: Minden a nemeken alapul, mindennek vannak férfi és női alapelvei. Ez minden síkon megnyilvánul.

Amikor párokként beléptek, az újoncok egyensúlyba kerültek. Semlegessé vált az elektromágneses mezőjük, mivel a férfiaké az óramutató járásával megfelelő irányban, a nőké pedig azzal ellentétes irányban forog.

Felfedezték, hogy a csempék szupravezetők. Nem hoznak létre ellenállást az elektromos töltéssel szemben. Valószínű, hogy miután működni kezdett a komplexum, az örvénylő oszlop módosította a molekulákat, és semlegessé tette őket. A technológiát és a kék szín eléréséhez szükséges keveréket Imhotep találta fel. A híres egyiptomi pép szódabikarbónából, agyagból, káliumból, kovaföldből és réz-bikarbonátból álló keveréke adja ezt a jellegzetes egyiptomi türkizkék színt, amelyet sok kerámiatárgynál még ma is alkalmaznak.

A kerámiacsempéket boltív-alakban helyezték el. Ez a forma minden élőlény gerincoszlopát jelképezi. Ez a forma energiát ad az egész szervezetnek. Ptáh-nak, az Univerzum teremtőjének jogara is a gerincoszlopot mintázza. Ezt a formát alkalmazták az oszlopokon is, melyekkel a nehéz köveket lebegtették az elektromágneses ösvényen.

A Hórusz Szeme Misztériumiskola papjai nagyon fejlett technológiai tudással rendelkeztek. Elő tudták idézni ezeket a fizikai eseményeket, és ezer fokos kemencékben fel tudták forrósítani a kerámiákhoz szükséges zománcot is. Voltak kőbevésett, erősen domború képeik, amelyek Dzsószer fáraót ábrázolják a Heb-Seb rituális fiatalító ünnepség közben. A fáraó fehér koronát, az Egyiptom feletti uralom jelképét viseli. Szakkarában voltak olyan szobrok is, amelyek berakott szemei a megszólalásig hasonlítottak az emberi szemhez, ilyen volt az ülő írnok, vagy a Ká-Áper nevű pap szobra is. Ez a művészeti forma csak a civilizáció kezdetén létezett, a későbbi korokban soha többé nem jelent meg.

Északra volt a földalatti komplexum bejárata. Az akna aljából emelkedett egy nagyon magas létra, amely a termeken keresztül a felszínre vezetett. Az akna körül, pontosa a földalatti komplexum felett építettek egy kemény talapzatot ugyanolyan téglából, mint amilyenekkel az akna falait fedték be. 5 méterrel a kamrák alatt ástak 11 merőleges gödröt. a 35 méteres mélységben lévő függőleges gödrökből 11 folyosó ágazott el más kamrákba, amelyeket stratégiailag az 5 méterrel feljebb fekvő kék kamrák alá helyeztek.

Ezeken a folyosókon több mint 40 ezer alabástrom vázát találtak. Az egyik váza egymillió év szimbólumát jelképezi Alsó- és Felső-Egyiptom két trónjával. A bölcs Imhotep egyik neve Vázakészítő volt.

Ezeken a folyosókon több ezer váza rezgett az F-hangra, amely bolygónk rezgési frekvenciája. A folyosók a piramis rezonátoraiként viselkedtek, a létrejövő hang betöltötte a piramist. Az alabástrom olyan anyag, amely rezegni és rezonálni tud, ha olyan erőt alkalmaznak, amely egybeesik a saját rezgési frekvenciájával. Az edények által előidézett rezgésnek magas frekvenciája volt, attól függően, hogy milyen rezgésszintre volt szükségük a kijelölt kamrában. Az elektromágneses frekvencia ugyanezt idézte elő.

Az újoncokból álló párok beléptek a kék kamrákban, hogy a piramis hatalmas, erős hangjára meditáljanak, miközben egy zenei hang rezgett körülöttük. Ez a hang minden alkalommal megemelkedett, és magasabb hangon rezgett. Ily módon hozzászoktak a magasabb frekvenciákhoz és a rövidebb hullámhosszú erőmezőkhöz: új érzékek ébredtek bennük, és érzékenyebbé váltak a fényre. Miközben meditáltak a kék kamrákban, ráhangolódtak az alabástrom edényekből jövő hangokra, és hatott rájuk az elektromágneses mező, így az újoncok megnövelték rezgési frekvenciájukat. Ez megnövelte életenergiájukat, aurájukat, és lehetővé tette, hogy megtapasztalják más valóságok létezését. A hangok és rezgések ráhangolódtak minden csakrájukra, és fokozatosan rávezették őket arra, hogy tudatában legyenek a magasabb frekvenciáknak és a fizikai szinten túli élményeknek.

Miután a földalatti építkezés befejeződött, az akna nyílását kőlapokkal fedték be. Ezzel valódi földalatti obeliszkké változtatták, melynek a föld felszínén elhelyezkedő piramis a teteje. Az alakzatok nagyon hasonlítottak a Mastabákhoz, a királyi sírokként használt építményekhez, ezért a piramist össze lehet téveszteni egy sírral (pl. Maidumban). Napjainkban még mindig lehet látni ezt a Mastabát a lépcsős piramis szerkezete alatt.

Ezzel tehát befejeződött a földalatti építkezés első szakasza. Megépítették egy hatalmas, háromdimenziós processzor első fázisát, hogy felgyorsítsák az emberek fejlődését, és fénynél gyorsabb energiát hozzanak létre a kvantumfizika egyik alapvető technológiájának a segítségével.

Ezután elkezdődött a második szakasz, és megépítették a nagy özönvíz utáni első piramist, amely lépcsős piramis volt. Ez pontosan feleakkora és feleolyan súlyú volt, mint a tervezett végső piramis.

A függőleges aknát borító első alapzaton nagyobb téglákból építettek négy szintet. Mindegyik 11 méter magas volt. Ez lett a lépcsőspiramis. Az első piramis 44 méter magas volt. Egy nagy halom tégla, amely kvarcban gazdag olvasztott kőből készült. A kvarcmolekuláknak tetraéder formájuk van. ez a természet 5 alapvető formájának, a Platóni formának az egyike. A bolygó rezgése, szabályos lüktetése az elektromágneses mező egy csomópontján rezgésre késztette a piramis tégláiban található kvarckristályokat, valamint a földalatti kamrákban lévő alabástrom edényeket. Ennek kettős: energetikai és hanghatása volt. Az állandó mechanikai feszültség alatt álló kvarctömeg súrlódást okozott a kristály tetraéderei között, ezért azok a piezoelektromos hatás miatt negatív töltést hoztak létre. A kőtömeg a negatív energia hatalmas kondenzátora volt.

Kétféle kvarc létezik. Az egyik az, amelyik negatív töltést hoz létre, amikor rezeg. Balra forog, és az olvadt sziklában használták. A másik pozitív töltésű és jobbra forog, ez utóbbi a turai mészkőlapokban volt megtalálható, és a piramis felületének borítására használták.

Imhotep kinyilvánította az Univerzum 3. törvényét: minden rezeg és mozog, semmi sem marad mozdulatlan, minden mozog.

A részecskék rezgési frekvenciája alkotja azt az energiát amely meghatározza a valóság állapotát: az anyagsűrűség elvét, a lélek rendkívül magas frekvenciáját. Minden rezeg a legalacsonyabb és legsűrűbb anyagoktól a tiszta lélekig. Ez az a törvény, amely meghatározza a különböző energiafajták létezését a rezgésüktől függően. Eszerint pedig van elektromos kémiai, mágneses,gravitációs - és a fénynél gyorsabban terjedő energia, melyet Szakkarában állítottak elő.

A téglaméretű mészkőkockákat turai mészkőlapok fedték, melyek jobbra forgó kvarckristályokat tartalmaztak, és ezzel pozitív elektromos töltést hoztak létre. A kőkockák befedésekor habkőtömböket helyeztek el minden vízszintes lap alá, hogy szigeteljék az elektromosságot. Ezekre ragasztották a Turából szárazó mészkőlapokat. A köveket rézsútosan faragták meg, a függőleges oldalon 73 fokos szögben álltak, a vízszintes oldalon pedig 22 fokos szögben. Elválasztották egymástól a rezgő kő negatív töltését a turai mészkőlapok pozitív töltésétől, amelyek befogták az atmoszféra pozitív töltését.

A piramis tehát két különböző töltésű ellentétes energiát tárol. A négy oldal felületének kristályai az atmoszféra pozitív energiájából kapnak töltést, míg a földi energiával kapcsolatban álló nagy kvarctömeg negatív energiával tölti fel a molekuláit.

A 4. törvény kimondja, hogy minden kettős, minden poláris. Ebben a valóságban mindennek megvan a maga ellentéte. A szélsőségek találkoznak. A két pólus ugyanazon dolognak, a forró és a hideg ugyanannak a hőmérséklet-nevű dolognak a két szélsősége. Világosság és sötétség, nagy és kicsi, puha és kemény, fehér és fekete, zaj és csend, magas és alacsony.

A piramisforma alapvető fontosságú a kvantumgépezet működésében. A vízszintes rétegek területe csökken, ahogy egyre feljebb jutunk, és különböző erejű elektromágneses töltések halmozódnak fel. Ugyanez történik a turai mészkő-felületeken. Ez a tény, valamint a 11 függőleges akna a valódi obeliszkkel, melyet a piramis É-D-i tengelyén kívül helyeztek el az elektromágneses mező egyik neuralgikus pontján, kettős forgómozgásra készteti a felhalmozódott elektromágneses töltést.

 

A pozitív töltésű részecskék az óramutató járásával megegyező, míg a negatív töltésűek az óramutató járásával ellentétes irányban forognak. Ez elektromágneses örvényt, a szubatomi részecskék tornádóját hozza létre. A részecskék ugyanis felgyorsulnak, amint a bolygó szabályos pulzusa állandó frekvenciát hoz létre, és rezonancia alakul ki. A centripetális és centrifugális erő bizonyos sebességnél és frekvencián párba állítja az ellentétes töltésű és mozgású részecskéket. Ezek semlegessé válnak, majd új forgástengelyt találnak 90 fokkal a piramis tengelyétől, és létrehoznak egy forgó oszlopot. Ez az oszlop olyan szubatomi részecskékből áll, amelyek párba álltak, majd semlegessé váltak, és nagyon magas frekvencián mozogtak. Ez az energiaoszlop leszáll a bolygó kristálymajáig, és feljut egészen az ionoszféráig. Ezek a semleges, kiegyensúlyozott részecskék alkotják a fénynél gyorsabban terjedő energiát. Nem hoznak létre ellenállást ott, ahol mozognak. Ők képezik az alapját a szupravezető-jelenségnek.

A piramisban lévő energiaörvény felgyorsította a rezgési frekvenciát, és egy magasabb szintű energiává alakította, a fénynél gyorsabban terjedő energiává, amellyel a kvantummechanika foglalkozik. A fénynél gyorsabban terjedő energia rendelkezik a valóság legmagasabb rezgésével és frekvenciájával. Ez egy tudati energia, tudásenergia, akárcsak az az energia amelyet az ember képez és használ az agyában, amikor feldolgozza gondolatait, és amikor szeretetet sugároz.

A fénynél gyorsabban mozgó energiát és a függőleges oszlopokat Nikola Tesla is tanulmányozta. Ezt a jelenséget alkalmazta több mint 1600 találmányában, a villanymotorokban, rádiókban és a TV-ben, a Röntgen-gépben és a radarban. A Tesla-tekercseket használták a gépek elektromos működtetésére. A köteg örvényáramot hozott létre, amely egy rézhuzal-tekercsen átfolyó 12 V-os áramot több ezer V-os árammá alakított át, amikor egy másik tekercsben indukálták. 1942-ben Tesla vezette az ún. Philadelphiai-kísérletet, amely hatalmas elektromágneses mezők segítségével rendezte az energiát párokba, és hozott létre a fénynél gyorsabban mozgó energiát. A kísérletben egy szilárd testet részecskéire bontottak, majd máshol újra összerakták. A láthatatlansági kísérlet során szétszedték az USS Elbridge nevű amerikai cirkálót, és 75 kilométerrel odébb összerakták, csakhogy a rajta lévő emberek vagy meghaltak, vagy szörnyű módon hozzáragadtak az anyaghoz. Teslának volt egy titka. Amikor a részecskék újraszerveződnek, változások jönnek létre az anyagban. Tanulmányaiban arra a következtetésre jutott, hogy az ún. tachionenergia 27-szer gyorsabban halad a fénynél. Ez a gondolati energia.

Einstein elmélete, miszerint a fény legnagyobb sebessége másodpercenként 300 ezer kilométer, csak a valóságot alkotó egyik síkra érvényes: az atomokból, elektronokból és protonokból álló anyag fizikai síkjára.

Az Univerzumnak azonban három síkja van. A kettős univerzum alapját képező tachionok, a szubatomi részecskepárok nagyon magas frekvencián állandó mozgásban vannak, és semlegessé válnak, amikor ellentétes töltéssel találkoznak.

A hihetetlen gyorsasággal mozgó elemi részecskék alkotják a szupravezető elemek alapját. Semlegességük nem hoz létre ellenállást a molekulákon áthaladó töltésben. Ezen részecskék összetett elemére nem hat a gravitáció. Tömegüknek nincsen súlya. Ez a tiszta energia. A kvantummechanikusok azt mondják, hogy ezeknek a részecskéknek nincsen tömegük - csak úgy léteznek, mérni csak valószínűség számítással lehet őket, az pedig a megfigyelő, vagyis az ember mentális szintjétől függ.

Imhotep tudta ezt és még sok olyan dolgot is, amelyről a mai tudósoknak még nincs tudomásuk. A kvantummechanika és a szupravezetés nagyon is friss eredmények a fizika területén.

A lépcsős piramisnak négy szintje volt. 280 ezer köbméter kő alkotta, melynek 450 ezer tonna volt a súlya. Ez pontosan a fele a végső piramis térfogatának és súlyának. A piramis elé oszlopokat (ld. fenn: Dzsed(Djed)-oszlopok) helyeztek, hogy elektromágneses ösvényt hozzanak létre, mely elér egészen Turáig. Innen szállították a köveket az építkezés befejezéséig.

Északi és nyugati irányban kiszélesítették az alapzatokat, a déli és a keleti oldalt azonban érintetlenül hagyták. A piramis úgy nőtt, mint az emberi test: a fejétől. Ha nem tervezték volna meg előre, akkor a hagymahéjak mintájára könnyebb lett volna szimmetrikusan kiszélesíteni mind a négy oldalról. A kiszélesítés következtében az obeliszk pontosan az új piramis észak-déli tengelyére került, amelynek most már 140-szer 100 méteres lett az alapja. Két újabb szinttel toldották meg, így a piramis 65 méter magas lett, a térfogata 560 köbméterre, a súlya pedig 90 ezer tonnára növekedett. A bejáratok szintén megerősítik azt, hogy a megnagyobbítás kezdettől fogva szerepelt Imhotep tervei között. Az eredeti bejárattól kiindulva könnyen meg tudtak hosszabbítani egy alagutat. Egy másik lépcső vezetett az északi udvar egyik temploma valamelyik udvarába, amelyet azért építettek, hogy elrejtsék a bejáratot.

A térfogat és a súly megkétszerezése nem véletlenszerű. Az energiatermelés, a piramis hatótávolsága a rezgő anyag tömegétől függ.

A későbbi piramisok egyre nagyobbak és súlyosabbak lettek. A legnagyobb a Keopsz piramis, amely 6 millió tonna súlyú.

 

Kheops

MODEL FROM THE ORIENTAL INSTITUTE

A súly meghatározza a termelt energia mennyiségét. Ez a kőmennyiség állandó sebességgel forog a Föld tengelyén. Azért adtak piramis-formát a kőtömegnek, hogy az energia természetes mozgásának, valamint állandó rezgésének és forgási frekvenciájának a segítségével vonjanak ki energiát az anyagból.

Az obeliszkben egy mozgó tekercs mozgott fel-alá. Ez egy elektromos tekercs volt, amelyben aranyhuzalt tekertek a fa köré. Mozgás közben pulzáló hatást idézett elő a piramis elektromágneses mezőjén, és ezzel megváltoztatta az egész energiaoszlop frekvenciáját. Az akna rezonáló lyukként működött. Az obeliszk felső sarkában még mindig látható néhány 45 fokos szögbe állított gerenda. Ezek kampóként szolgáltak, és lehetővé tették, hogy a tekercs függőlegesen mozogjon. Az elektromos tekercs kontrollálta a hullámok hosszát, a rezgési frekvencia elérte a maximum fokát. A tekercs határozta meg, melyik lesz az a pillanat, amelyben a piramis kvarcmolekuláiban felhalmozódott energiát megtervezett ünnepségek keretében kibocsátják a napéjegyenlőségek idején. Az egyiptomi papok bebizonyították, hogy a piramisok állandóan mozognak, és hogy minden egyes mozgást energiává lehet alakítani.

Az építkezés utolsó szakasza a bonyolult fal, valamint az álkápolnák és a Kígyók udvarának megépítése volt. Ezt Dzsószer fáraó szobra kivételes helyzetből kísérte figyelemmel.

A piramis célja

Ez az Imhotep által épített hatalmas kvantumgépezet nagy áldozatokat kívánt időben, munkaerőben és anyagi forrásokban egyaránt, de társadalmi haszna óriási volt. Az örvényáramot arra használták, hogy felgyorsítsák a Hórusz Szeme Misztériumiskola tanítványainak spirituális fejlődését. Ők voltak azok a vezetők, akik növelték a nép tudati szintjét. A piramis által közvetített energia megrövidítette az agyhullámokat, és ezzel felerősítette az ember mentális erejét és a testét körülvevő elektromágneses mezőt, az aurát. Ez lehetővé tette, hogy a tanítványok magasabb szinteket érjenek el, megtapasztalják más valóságok létezését, és így bizonyosságot szolgáltassanak az egész társadalomnak. Amikor ráhangolódtak más, fejlett lények frekvenciájára, képesek volta kommunikálni velük, és befogadni a tudást.

Szakkara volt az első olyan központ, amelyben lehetőség nyílt a magasabb dimenziókkal való kommunikációra. A piramisok olyan kvantumtechnológiát alkalmaztak, amelyet mi még csak most kezdünk megismerni. Ezt a technológiát az egyiptomiak az elveszett atlantiszi civilizációtól örökölték.

Szakkara egy olyan technológia kellően nem értékelt példája, amelyet elképzelni sem tudnak, és amelyet csak most kezdünk megérteni. Ezt a technológiát a tudat kontrollálja. Célja a minden ember spirituális tökéletessé válásának elérése. Az elektromágneses áramkör energiarészecskéket hozott létre és gyorsított fel. Ezáltal a statikus energiából először mozgási energiát, majd tachion-energiát hozott létre.

Szakkarában először alkalmazták a hangot és az elektromágneses mezőt egyidejűleg arra, hogy növeljék a tanítványok rezgésszintjét. Ezt a technológiát a Kheopsz piramisban fejlesztették tökélyre. Fizikai síkon arra használták az energiát, hogy elektromágneses ösvényeket és szupravezetőket hozzanak létre. A Hórusz Szeme papjai tették le az alapját a kőelemekből való építkezésnek.

 

Megmutatták érzékenységüket az aprólékosan kidolgozott külső falon, a Kígyók udvarának falán mindazokban a kifinomult díszítésekben, amelyek a kvantumgépezet elrejtésére szolgáltak. Kémiai képleteket dolgoztak ki, amelyekkel megolvasztották a kvarcban gazdag követ. Kerámiacsempéket készítettek, és azokkal borították be a bonyolult földalatti folyosókat. Hieroglifákkal vésték kőbe azt, hogy hogyan értelmezik a világegyetemet. Elképzeléseik Imhotep törvényeiben maradtak fenn. Ezek képezik a szabadkőművesek, a rózsakeresztesek és a templomosok titkos tudásának alapját.

Imhotep ezt írta: "Minden oknak megvan az okozata, és minden okozatnak megvan a maga oka. Semmi sem létezik véletlenül, hiszen az elpusztítaná az Univerzumot."

Ahogy Einstein mondta: Isten nem szerencsejátékos.

A Spektrum Televízió "Hórusz Szeme" sorozatának egyik kiemelkedően érdekes része