Több mai kutató botránkozik meg azon, hogy a középiskolai vagy gimnáziumi tankönyvek soha nem említik meg a sokak által tényként kezelt mitikus történeteket az ősi Egyiptomról, Indiáról, Kínáról, Atlantiszról, holott a hihetetlenebbnél is hihetetlenebb történetekre bizonyítékokat is találtak szép számmal. A magyarázat végtelenül egyszerű: az iskolában csak történelmileg bizonyított tényeket oktathatnak a tanárok. Persze ez még nem jelent megoldást arra nézve, hogy a "hivatalos" tudomány képviselői áltudósoknak nevezik azokat, akik elfogadják Atlantisz létezésének lehetőségét, továbbá az ősi fejlett civilizációk és a földönkívüliek kapcsolatát. Az ember valóban jobban hisz abban, amit a saját szemével lát, viszont most nézzük át, mi az, ami a történelemkönyvekből kimaradt az ókori Egyiptommal és Atlantisszal kapcsolatban.

Atlantisszal kapcsolatban sok írás jelent meg arról, hogy legfontosabb gyarmatuk Egyiptom volt és a városállam kiemelkedő személyiségei is oda menekültek, továbbá oda menekítették az akkori tudomány legkiemelkedőbb alkotásait, amikor valami fenyegetni kezdte létüket.

Az ókor legnagyobb kultúrájú és az akkori tudományos vívmányok legmagasabb szinten való alkalmazásának országa Egyiptom volt. Sok építmény létesítésének sem az időpontját, sem a célját nem ismerjük. Több tudós kutatott az elmúlt évek során, hogy ezeket felderítse, de erőfeszítéseik sokszor kudarcba fulladtak. Vannak olyan régészek, akik továbbra is meg vannak győződve Atlantisz hagyatékának egyiptomi folytatásáról, de vannak a tudósok-régészek között nem kis számban arra gyanakodók is, hogy az ősi épületek nem az atlantisziak felügyelete alatt épültek, hanem azok máshonnan érkezett, nem evilági lények segédletével jöttek létre.

Vagyis itt kerülnek szóba az idegenek, akikről ugyan könyvek százai születtek, viszont létüket még mindig csak az emberek egy része fogadja el. A következő probléma pedig az időszámítás kérdésénél jelentkezik. A világ valamennyi kontinensén másfajta módon határozták meg az időszámítás kezdetét, éppen ezért sokak szerint a mostani időszámításunk egyáltalán nem pontos. Ezért fordulhatott elő az, hogy Atlantisz megsemmisülésének dátuma tízezer évnél is régebb múltra tekint vissza.

Az atlantiszi kultúra lehetséges kiterjedése

Atlantisz egyik legősibb gyarmata Egyiptom volt, amelynek kultúrája kezdetben megegyezett az atlantisziéval. Ezt egy nem kevésbé híres régész állította, mint Heinrich Schliemann, aki Trója romjainak feltárásával szerzett magának hírnevet. A német régész Krétán is kutatott, és a mükénei Oroszlán-kapu közelében a következő feliratot találta kőbe vésve: "Az egyiptomiak Misortól származnak, Misor pedig a történelmi Thot isten gyermeke volt. Thot egy atlantiszi pap száműzött fiaként szerelembe esett Kronosz király lányával, menekülnie kellett. Hosszú ideig vándorolt, míg végül eljutott Egyiptom földjére. Ő építette fel az első saisi templomot, ahol tanítványainak átadta szülőföldje bölcsességét..." Schliemann nyomára bukkant egy papirusztekercsnek is Szentpétervárott, amely a II. dinasztiabeli Senet fáraó idejéből való volt. Többek között az áll rajta, hogy Senet fáraó expedíciót küldött Nyugatra azzal a céllal, hogy kutassa fel Atlantisz földjének maradványát, ahonnan 3350 évvel azelőtt (körülbelül 6300 évvel időszámításunk előtt) az egyiptomiak ősei elmenekültek, elhozva onnan szülőföldjük minden bölcsességét. Az expedíció öt évvel később sikertelenül tért vissza.

Néhány kutató kételkedik abban, hogy az ókori civilizációk saját erőből képesek voltak megépíteni a monumentális épületeiket, képesek voltak szinte a semmiből tudományos eredményeket felmutatni. A Tigris és az Eufrátesz folyók közötti térségben (Mezopotámia) ókori galvánelemeket találtak. A Bagdadi Múzeumban az 1930-as évektől látható volt egy olyan szerkezet, amellyel sikeres kísérleti áramtermelést is végeztek. A babiloniak mego ldottak másod- és harmadfokú egyenleteket is, sőt papjaik egy másodpercnél kisebb eltéréssel voltak képesek kiszámítani, hogy a Hold mennyi idő alatt kerüli meg a Földet. A perui régészeti leletek között találtak olyan szobrokat, amelyek azt bizonyítják, hogy alkotóik tudták: a Földet négy különböző emberi faj lakja. Egy kínai hadvezér három és fél ezer évvel ezelőtti sírjában 85 százalékos alumíniumékszert találtak, holott tudjuk, hogy az alumínium előállításához áramra van szükség. A perui hegyekben a régészek platinából készült dísztárgyakra is rábukkantak. Ennek a fémnek az előállításához 1780 fokos hő szükséges. A Rámájana ősi indiai eposzban a szerzők leírták, hogyan néz ki országuk és Ceylon szigete felülről. Akik ezt az eposzt írták, azoknak igen magasból kellett látniuk ezt a tájat. Ezeket a felfedezéseket nagyon sok ma élő régész nem hajlandó elfogadni, ők a "hivatalos" tudomány képviselői, akik a történelem nagy rejtélyeire még nem találták meg a most érvényben lévő és a kialakított rendszerbe beleillő magyarázatot. Ezzel együtt, a tudóstársadalom egy másik része meg van győződve arról, hogy a Föld dolgai már néhány ezer éve nem spontán módon zajlanak le. (foly. köv.)

Rácz Béla

Forrás: Kárpátinfo Hetilap