Ez a talizmán a Piramisok Bölcse című grimoire (varázskönyv) tizenhármas számú mágikus ábrájával azonos. A könyv a XVIII. században jelent meg először nyomtatásban. A kísérőszöveg szerint az ábrát célszerű sáfrányszínű szaténra hímezni ezüstszínű fonállal (de természetesen más formában elkészítve is kifejti hatását). Birtokosát átlag feletti képességekkel ruházza fel és hozzásegíti céljai eléréséhez, illetve a legkülönfélébb anyagi javak megszerzéséhez. Az ábra a következő varázsszavak segítségével kelthető életre: TURAN, ESTONOS, FUZA, VAZOTAS, TESTANAR.

Ez a két egymásba helyezett kínai piktogram a hagyomány szerint szerencsét hoz és mágikus védelmet biztosít, elűzi a démonokat és más ártó szellemeket, távol tartja a rontást és semlegesíti a káros külső befolyásokat. De nemcsak a kívülről jövő támadásoktól óvja meg viselőjét, hanem a belső konfliktusokat és a saját maga által előidézett problémákat is segít megoldani.

Ennek a talizmánnak az alapja egy középkori ábra, amelyen az állatövi jegyek és a bolygók láthatók két, koncentrikus körben elhelyezve. A kép középpontját -a korabeli geocentrikus világszemléletnek megfelelően- a Föld alkotja. A bolygókat- hagyományos asztrológiai jelek társaságában- a velük azonosított istenek képviselik. Az isteneknek kezében azok a jelképes tárgyak láthatók amelyek az ókor óta az adott bolygó legjellemzőbb tulajdonságait testesítik meg. Az ilyen és hasonló talizmánok fő feladata az egészség megőrzése, a test és a lélek harmóniájának elősegítése, a külső és a belső világ, a makro- és mikrokozmosz kapcsolatának szorosabbra fűzése.

A pentagramot, vagyis a megszakítatlan, önmagába visszatérő, ötször megtörő és önmagát ötször metsző vonallal megrajzolt ötágú csillagot a belőle áradó mágikus erő miatt egykor az ördögök, démonok és más ártalmas kreatúrák elijesztésére, távoltartására használták. A pentagramnak elsősorban azért tulajdonítottak mágikus erőt, mert többszörösen magába foglalja azt az évezredek óta ideálisnak és tökéletesnek tartott arányt, amelyet egyebek közt aranymetszésnek (sectio durea) isteni metszetnek (sectio divina) és isteni aránynak (divina proportione) neveznek, s amelynek első meghatározását (a:b=b:[a+b]) Euklidész geometriai tankönyvéből ismerjük. Európában a középkor és az újkor folyamán gyakran festettek vagy karcoltak pentagramot a házak küszöbére, hogy megoltalmazzák a ház lakóit a rontástól, és elriasszák a démonokat. A varázslatos pentagram az idők során fokozatosan a mágia első számú szimbólumává vált. Ma a felfelé álló pentagram jelképezi a fehér mágiát illetve boszorkányságot, a teurgiát és a jobb kéz útját, a lefelé álló pentagram pedig a fekete mágiát, illetve boszorkányságot, a goiciát és a bal kéz útját.

Ez a Kis-Ázsiából származó talizmán eredetileg 1. Suppiluliuma (i.e.1375-1335) hettita király nagy pecsétje volt. A történészek 1. Suppiluliumát tartják a hettita nép legnagyobb uralkodójának, akiben a politikai éleslátás éles látás és ravaszság kitűnő hadvezéri képességekkel párosul. Nem sokkal trónra kerülése után meghódította a Mitanni Birodalmat, és országa határait egészen Libanonig terjesztette ki. A legyőzött népeket azonban nem süllyesztette rabszolgasorba, hanem vazallusaivá tette - elsősorban okos házassági politikája segítségével hatalmát az akkori uralkodó oly nagyra becsülték, hogy például az egyiptomi királynő, Tutanh- amon özvegye az egyik hettita királyfit szerette volna maga mellé emelni a fáraók trónjára. Ez a talizmán - tekintve, hogy egy hatalmas és sikeres uralkodó pecsétjeként kezdte a pályafutását- kitűnően alkalmas az önbizalom erősítésére és a vezetői képességek fokozására, ezen kívül viselőjének hathatós segítséget nyújthat az előrejutásban és a magasabb pozíciók megszerzésében.

Ez a távol-keleti talizmán egy tücsök alakú segítő szellemet ábrázol. A kínai mágikus szimbóliákban a tücsök a nyárral, a meleggel, a tűzzel, a déli iránnyal, a bölcsességgel, a boldogsággal, a bátorsággal, a merészséggel, a becsületes küzdelemmel és a győzelemmel áll közeli kapcsolatban. A régi kínaiak a betakarítást követő őszi ünnepeken és vásárokon gyakran rendeztek tücsökviadalokat, amelyeknek rendszerint egy hízott ökör volt a tétje.

Az ezoterikus tradíció szerint a világon minden dolog és minden történés két egymással szembenálló és egymást kiegészítő erőnek van alárendelve s ezeknek az erőknek a szüntelen harca, váltakozása, ingadozása, és az egyensúlyi helyzet megteremtésére való állandó törekvése eredményezi azt a folyamatos mozgást, amely egyet jelent az élettel, sőt a világegyetem létével. Ez a dinamikus, két pólusú univerzumkép a legtisztább formáját a kínai taoizmusban érte el. A taoizmus szerint a világegyetemben minden dolog, és minden történés vagy jin vagy jang karakterű illetve ahogy a "sárga császárnak" tulajdonított ősi orvosi könyvében olvashatjuk: "Az univerzumban minden az örökké váltakozó jin és jang erők határoznak meg." A jin elsődleges jelentése árnyékos lejtő naptól védett hely, a hegy északi oldala, másodsorban jelent még sötétséget, éjszakát, hideget, gyengédséget, befogadást, nőiességet, passzivitást, földet és halált. A jang elsődleges jelentése napsütötte lejtő, a hegy déli oldala, másodsorban jelent még fényt, nappalt, meleget, erőt, kiáradást, férfiasságot, aktivitást, eget, és életet. A jin-jang ábra talizmánként viselve elősegíti a test és a lélek harmóniáját, a belső és ezáltal a külső béke megőrzését, illetve megvalósítását.

A taoizmus legismertebb szimbóluma, az egymásnak feszülő, egymást kiegészítő ellentétes erők harmóniáját kifejező jin-jang embléma ezen az ábrán a megvilágosult világ ősokait, illetve alapprincípiumát jelképező nyolc trigram gyűrűjében látható. A trigramok elnevezései és legfontosabb megfelelései a következők: 1. Kun ("befogadó") - föld, anya, hasüreg, tehén, passzivitás, anyag, feketeség, forma, látszat; 2. Csen ("gerjesztő") - villám, legidősebb fiú, láb, holló, megrázkódtatás, mozgás, gyorsaság, erő, hevesség, út, visszatérés; 3. Li ("tapadó") - tűz, középső lány, szem, fácán, alkalmazkodás, függőség, közeledés, egyesülés, fegyver, szárazság, napfény, túlvilág, teknőc, kígyó; 4. Tui ("vidám") - tó, legfiatalabb lány, száj, bárány, nyugtalanság, derű, öröm, ágyas, kötelesség, álhatatlanság, mocsár; 5. Csien ("alkotó") - ég, atya, fej, sárkány, ló, aktivitás, uralkodó, arany, kör, nefrit, jég, hideg, kiszáradt fa; Szun ("szelíd") - szél, fa, legidősebb lány, comb, tyúk, behatolás, munka, törtetés, fehér, magasság, felemelkedés, nyereség, szag, szélesség, homlok; 7. Kan ("Szakadékos") - víz, középső fiú, fül, sertés, áthatolás, veszély, bukás, titok, sorscsapás, mélyedés, tolvaj, holdfény, róka, lehetőség; 8. Ken ("mozdulatlan") - hegy, legfiatalabb fiú, kéz, kutya, állhatatosság, szerzetes, fogság, erő, ajtó, mellékút, hüvelykujj, orr, tartósság. Minthogy ez a nyolc trigram képezi a híres kínai jóskönyv, a Ji csing hatvannégy hexagramjának az alapját, a velük díszített védő amulett hozzásegíti a jövendő megismeréséhez.

Ez a talizmán valójában agy ősi kínai szerencsejelkép (Fu). A hagyományos kínai üdvözlőkártyákon is gyakran felbukkanó piktogramok az őszinte, szívből jövő jókívánságok hordozói. Talizmánként viselve hozzásegítenek a sikerekben gazdag, termékeny, hosszú, és boldog élethez. Az esküvői szertartás során a két jelet gyakran virágokból rakták ki az ifjú pár tiszteletére. Ilyenkor természetesen elsősorban a bő gyermekáldást volt hivatva elősegíteni.

A világfa (vagy életfa) egyetemes szimbólumát ezen az ábrán két szárnyas oroszlán fogja közre. A világfa az univerzum "gerincét", tengelyét, jelképezi, amely összeköti egymással az eget és a földet. Az oroszlán világszerte az egyik legkedveltebb állatalakja az ezoterikus szimbolikának, az emblematikának, és a heraldikának. A legtöbb esetben a Napot, a fényt, a tüzet és a királyi méltóságot testesíti meg, de szimbolizálhatja a dicsőséget, a bátorságot, a hősiességet, a büszkeséget és az éberséget is. Talizmánként, illetve amulettként viselve ez az ábra mindenekelőtt a test, és a lélek védelmét szolgálja, vitális energiával tölt fel, erőt ad, sziárddá és rendíthetetlenné tesz, összeköt a természetfeletti világgal, és hozzásegít a magasabb rendű célok eléréséhez.

Ezen a talizmánon a "hosszú élet" jelentésű kínai piktogram egyik formája látható. A régi kínaiak nagy varázserőt tulajdonítottak ennek az ábrának, és azt tartották róla, hogy a testre erősítve, vagy a ruhára hímezve, illetve festve fokozza az életerőt, segít megőrizni az egészséget és meghosszabbítja az életet. Kínában az emberek még ma is gyakran ajándékoznak szeretteiknek olyan tárgyakat, amelyek a "hosszú élet" jelével vannak díszítve.

Ez a távol-keleti mágikus ábra egyaránt jelképezi a világot alkotó kettősségeket (fény és árnyék, Nap és Hold, férfi és nő, jang és jin stb.), hármasságokat (trimurti, trikája, három őskvalitás, ég- föld- ember, test- lélek- szellem stb.) és négyességeket (négy évszak, négy égtáj, négy életszakasz, négy virágkorszak stb.). Talizmánként, illetve amulettként viselve elhárítja az akadályokat, semlegesíti a káros külső befolyásokat, őrzi az egészséget, elősegíti a test és a lélek harmóniáját, szilárddá és állhatatossá tesz, hozzájárul a belső egyensúly megteremtéséhez, és segít helyreállítani az ember és az univerzum közötti mágikus kapcsolatot.

A (tibeti) tantrikus buddhizmus legfontosabb szimbóluma a vadzsra, tibeti néven rdo- rdzse. Kiemelkedő fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint a tantrikus buddhizmus vadzsrajána elnevezése. A szanszkrit vadzsra szó jelentése gyémánt, villám és jogar, de miután mindhárom jelentés egyazon dologra vonatkozik, célszerűbb "gyémántvillámjogar" -nak fordítani. A vadzsra kezdetben Indrának, a védikus panteon központi alakjának, a villámlás és mennydörgés istenének "napként ragyogó" villámkötege volt, s ily módon az esővel és a termékenységgel is szoros kapcsolatban állt. Később fokozatosan a háromágú szigony alakját öltötte magára, végül, a buddhizmus idején két ilyen háromágú szigony összeillesztése és térbeli kiterjesztése révén kialakult a vadzsra ma is használatos formája. A buddhisták első sorban a gyémánt valós vagy vélt tulajdonságait, a tökéletes tisztaságot, a felülmúlhatatlan szilárdságot, a ritkaságot, a megközelíthetetlenséget és a sérthetetlenséget társítják hozzá.
 

Ezen a távol- keleti emblémán egy virág stilizált szriomkoszorúja látható, amely további három, szirmait bontó virágot ölel körül. A sziromkoszorú, mint minden körkörös ábra, a mágikus védelmet van hivatva reprezentálni. A belül elhelyezkedő virágok egy részt a világot alkotó három őskvalitást (szanszkrit guna) és egyéb tradicionális hármasságok, másrészt a kezdeteket és a kibontakozást jelképezik. Talizmánként illetve amulettként viselve ez az embléma védelmet biztosít és távol tartja a negatív, destruktív hatásokat, segít a helyes döntések meghozatalában, a megfelelő irány kiválasztásában, az új utak megtalálásában, és a kezdeti nehézségek legyőzésében.

A kelta napkereszt egyesíti magában az ősi kelta hitvilág és a kereszténység legfontosabb szimbólumait, vagyis a Nap körét és a feszületet. A feszületről most nem ejtünk szót, mivel jelentése közismert. A Nap köre egyrészt magát a Napot jelképezi, másrészt a Nap évenként megtett útját, amelyet négy egyenlő részre oszt a két napforduló és a két napéjegyenlőség (ezt jeleníti meg a körbe rajzolt egyenlő szárú kereszt). Talizmánként viselve hozzásegít a belső békéhez, a misztikus elmélyedéshez, és a megvilágosodáshoz.

Ezen a talizmánon a víz (shui) jelentésű kínai piktogram látható. A távol-keleti tradícióban, de különösen a taoizmusban kiemelt metafizikai jelentősége volt a víz őselemnek. Bizonyság erre a Tao te csing nyolcadik verse, amelynek első fele szabad fordításban így hangzik: "A transzcendens kvalitás hasonlatos a vízhez, ellenállás nélkül felveszi minden dolog alakját, a legalacsonyabb pozíciót foglalja el, amelyet az emberek megvetnek (mert a "magasakat" keresik). Pedig minél jobban eltávolodunk a közönséges tevékenységtől, annál közelebb kerülünk az úthoz." Ebből kifolyólag a víz jelével ellátott talizmán közelebb visz az igazi transzcendenciához, a hétköznapok világában pedig segít megvalósítani, illetve megőrizni a belső békét, a nyugalmat, a derűt, a mértékletességet, a kiegyensúlyozottságot és a boldogságot.
 

A legismertebb egyiptomi amulett kétségkívül a még ma is sokak által hordott "Nílus-kereszt" vagy "füles kereszt" (crux ansata), amely nem más, mint az élet (ankh) szó jelölésére használt hieroglifa. A templomok domborművein, és a sírok falfestményein ábrázolt istenek kezében szinte mindig ott látható ez a hallhatatlan embléma, ami arra utal, hogy nem csak a véges földi élet jelképezte, hanem az istenek és a megdicsőültek örök életét is. Nyilván ez volt az egyik oka annak, hogy később a kopt keresztények körében is megőrizte népszerűségét. Az egyiptomi hagyomány szerint az amulettként viselt ankh jel fokozza az életerőt, távoltártja a betegségeket és a káros hatásokat, elűzi a démonokat, megtöri a rontást, hosszú és kellemes életet biztosít.

A szemmel verés és általában a rontás kivédésének, elhárításának vagy visszaverésének világszerte kedvelt eszközei a különféle szem- amulettek. A mágikus célokat szolgáló szemábrázolások legismertebb típusa kétség kívül a Hórusz szemét jelképező udzsat- szem. Az egyiptomi mitológiából megtudhatjuk, hogy mikor Hórusz legyőzte Széthet, mindkét szeme súlyosan megsérült. A beteg szemeket azután Thot, a gyógyítás istene tette éppé, azaz udzsattá. A szempáronként ábrázolt Udzsat- szemek, a Hórusz szemével azonosított Napot, és Holdat jelképezik. Az ókori Egyiptomban az élő és a holt embereken kívül gyakran istenek, és szent állatok is viselték ezt az amulettet. A szent macskák szobrainak nyakában látható udzsat- szemek a mágikus védelem mellett az állatnak a Naphoz és / vagy a Holdhoz fűződő bőséges viszonyát is kifejezésre juttatják. A hajók orrát szintén udzsat- szemek díszítették. Ezek - azontúl, hogy elhárították a rontást - látó lénnyé tették a hajót, ami nagymértékben javította a hajózás biztonságát.

Ez a mágikus hexagram a régi varázskönyvek szerint jelentős mértékben hozzájárulhat az üzleti vállalkozások és a pénzügyi manőverek sikeres lebonyolításához, de az anyagi gyarapodás más formáihoz is segítséget nyújthat. Az okkultisták szerint ráadásul az ilyen és hasonló alakzatok felerősítik, illetve fókuszálják az akaraterőt, aktivizálják a tudatalatti mélyén szunnyadó mágikus energiákat és a felszínre hozzák az emberben parafenomenális képességeket.

A "hosszú élet" jelentésű kínai piktogram egy másik, geometrikus elrendezésű formája. Egy ősi eredetű, de sokféle még ma is eleven elképzelés szerint a bonyolult vonalhálózat speciális sugárzása aktivizálja a belső energiákat és megsokszorozza az ember vitális erejét, miáltal biztosítja a jó egészséget és a sikerekben gazdag, hosszú, boldog életet. A hosszú élet különböző szimbólumai egyébként gyakran jelennek meg a kínai mitológia halhatatlanjait, illetve az örök élet istenét, a déli pólusban tanyázó shou- xinget megjelenítő képeken és üdvözlőkártyákon. Az ilyen üdvözlőkártyák még ma is igen népszerűek Kínában.

A Salamon pecsétje néven ismert, két egyenlő oldalú háromszögből összetevődő hatágú csillagot a makrokozmosz jeleként szokták értelmezni. A lefelé álló háromszög az alsó, azaz az anyagi világot, a felfelé álló háromszög a felső, azaz a szellemi spirituális világot jelképezi, összekapcsolódásuk, illetve egymásba hatolásuk pedig a kettő egységét fejezi ki. Ezenkívül a lefelé álló háromszög képviseli az őselemek közül a földet és a vizet, a felfelé álló háromszög a levegőt és a tüzet, egyesülésük pedig magát a tetemtett világot szimbolizálja, amely a négy őselemből tevődik össze. Ebből következik, hogy a Salamon pecsétje talizmánként viselve előmozdítja az alsó és a felső világ, azaz a test és a lélek, illetve szellem harmonikus együttműködését, hozzásegít a belső és ezáltal a külső univerzum békéjéhez. Ezenkívül összeköttetést biztosít a makrokozmosszal, és kaput nyit a természetfölötti világra.

Ennek az asztromágikus talizmánnak a központi eleme a Jupiter bolygónak megfelelő mágikus négyzet, amelyet különféle, szintén a Jupiterhez kapcsolódó szimbólumok, karakterek, angyal- és démonnevek vesznek körül. A négyszer négyes kvadrát minden vízszintes és függőleges sorának harmincnégy az összege, de ugyanez a szám jön ki, ha a négyzetet négy kisebb, kétszer kettes kvadrátra osztjuk, sőt még a középen elhelyezkedő kétszer kettes négyzet számait összeadva is erre az eredményre jutunk. Mint minden Jupiter- talizmán, ez is bőséget, termékenységet, szerencsét, üzleti sikereket, anyagi gyarapodást és gazdagságot hoz tulajdonosának.

Kínában és Tibetben egyaránt népszerű a végtelen hurok, vagyis a hosszú élet csomója (pan- zhang). A szerencsecsomónak is nevezett végtelen szalagot jelölő pan- zhang kifejezés egyébként azt jelenti, hogy hosszú zsinór, hosszú tekervény. A pan- zhang egyike a buddhizmus nyolc legszentebb jelképének. Egy régi hindu elképzelés szerint eredetileg Visnu mellkasát díszítette ez az ábra. Egy ugyancsak ősi kínai nézet szerint a pan- zhang az isteni segítséggel legyőzött ellenség beleit jeleníti meg. Erre a feltételezésre nyilván az adott okot, hogy a zhang kifejezés nagyjából úgy hangzik, mint a beleket jelölő zang szó. A végtelen hurok gyakori eleme a kínai díszítőművészetnek. Talizmánként viselve természetesen a zavartalan, törésektől mentes hosszú életet van hivatva elősegíteni.

Az ábra közepén elhelyezkedő OM szótag, pontosabban csíraszótag (bidzsa mantra) az indiai ezoterikus tradíció szerint az univerzum kvintesszenciája. Ez az a mágikus szó, illetve hangrezgés, amelyben a legtöményebben nyilatkozik meg a mindenséget létrehozó és fenntartó univerzális tudat mindent átható ereje. Az OM a teremtés betetőzésének hangja, amely ugyanakkor a jógának, a teremtés előtti létállapotba való visszatérésnek is eszköze lehet: "Miképpen a pók fonala segítségével a magasságba jut és szabadságot nyer, azonképpen a jógi is a szabadság magaságába jut az Om szótag által". A mahájána buddhizmus tanítása szerint az OM nem a teremtés betetőzésének rezgése, nem a véső mantra, hanem az első, az univerzum alaphangja, a kezdet, a kibontakozás mantrája, amely a bódhiszattva útjának bevezetője is egyben, s amely éppen ezért szerepel a buddhista meditációs formulák és mantrafüzérek elején, nem pedig a végén. (OM MANI PADME HUM) Az OM szótagot körülvevő kerék nyolc küllője a buddhizmus alapját alkotó nemes nyolcrétű ösvényt, vagyis a helyes felismerést, elhatározást, beszédet, tettet, életmódot, gyakorlást, gondolkodást, és meditációt jelképezi.

A védelmet biztosító kör, illetve az azt jelképező ábra az egyiptomi mágiában is jelentős szerepet játszott. A legismertebb védőkör ábrázolás a hieroglif szövegekben gyakran felbukkanó uralkodói névgyűrű, a "cartouche" volt. A francia eredetű cartouche (tövény) szónak természetesen nem sok köze van az ábra eredeti jelentéséhez. A cartouche feltehetően egy zsinórt ábrázolt, amely az univerzum mitikus határát jelképezte, pontosabban azt az útvonalat, amelyet a Nap tesz meg a világ körül. A fáraók nevét bekeretező cartouche így nemcsak mágikus védelmet jelent, hanem azt is kifejezi, hogy a fáraó a teremett világ ura.

Ez a távol- keleti eredetű talizmán egy lángoló gyöngyszemet ábrázol. A "tökéletesség gyöngyének" is nevezett lángoló gyöngyszem az ellentétes előjelű kvalitások, a tűz és a víz, a férfi és a nő harmonikus összekapcsolódását, a jang és a jin princípium végső egységét fejezi ki. Síva és Buddha harmadik szemeként a metafizikai látást, a transzcendens bölcsességet és a spirituális megvilágosodást jelképezi. Talizmánként viselve hozzájárul a belső tökéletesedéshez, a tisztánlátás kifejlesztéséhez és a világ intuitív megismeréshez, a két nem egyesülésének szimbólumaként pedig elősegíti a termékenységet (a testi és a szellemi egyaránt), a harmonikus párkapcsolatot és a boldog házasságot.

A világszerte elterjedi szem- amulettek legnépszerűbb egyiptomi változata kétségkívül a Hórusz szemét jelképező udzsat-szem. Egy ma már kevésbé ismert mítosz szerint az ördögi Széthel vívott harca során Hórusz mindkét szeme súlyosan megsérült. Az isteni szemeket végül Toth, a gyógyítás istene tette újra éppé, azaz udzsattá. Más mítoszokból kiderül, hogy Hórusz szemei azonosak a Nappal és a Holddal, amelyek időnként (a holdfázisok változása, valamint a nap- és a holdfogyatkozások során) szintén elveszítik épségüket. Az ábrázolásokon Hórusz jobb szeme felel meg a Napnak, bal szeme pedig a Holdnak. Az udzsat- szemnek - mint általában a szem- amulettnek - mindenekelőtt a rontás elhárítása, a szemmel-verés visszafordítása volt a feladata. Az óegyiptomi udzsat- szemek leggyakrabban kék vagy zöld fajanszból vagy ugyanilyen színű féldrágakőből készültek. A képen látható két állat, az ureuszkígyó és a keselyű Alsó- és Felső- Egypiptomot jelképezte.

Ez a szerencsehozó AGLA talizmán - amelynek rontáselhárító, ördögűző, lázcsillapító és gyógyító hatást is tulajdonítottak - eredetileg egy girmoire- ban, azaz varázskönyvben látta meg a napvilágot. A mágikus erejűnek tartott AGLA felirat - amely a notarikun nevű kabbalista metódusnak köszönheti létrejöttét - az "Atha gibor leolam Adonai" (A te hatalmad örökkévaló , Uram) imaformula kezdőbetűiből tevődik össze. Az AGLA gyakori eleme a varázskönyvekben, például a III. Leó pápának tulajdonított Enchridionban szereplő varázskörnek, mágikus ábráknak, talizmánoknak, feliratonak és varázsigéknek. Egykori népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy voltak vidékek Európában, ahol sokáig minden talizmánt, amulettet és mágikus erejűnek tartott ásványt AGLA- ként emlegettek.

Ez a talizmán az állatövi jegyek és a velük társított planéták által körülvett Aiónt, az örökkévalóság istenét ábrázolja. A két makrokozmikus gyűrű természetesen jelen esetben is az univerzummal való harmonikus kapcsolatot szolgálja, ezenkívül elősegíti az egészséget, őrzi a test és a lélek épséget és mágikus védelmet nyújt. A középen látható titokzatos istent, az időt illetve az örökkévalóságot megtestesítő Aiónt gyakran ábrázolták oroszlánfejű angyalszárnyú emberalakként, akinek testét az univerzum kígyója öleli körül. A hagyomány szerint Aión képmása talizmánként viselve hozzásegít a teljesség megtapasztalásához és a végső titok megismeréséhez, hosszú és nyugalmas életet biztosít, kitartóvá és állhatatossá tesz és erősíti a memóriát.

Az Indiában és Tibetben egyaránt népszerű mandalák legnépszerűbb változatai a jantrák, amelyeket a különféle tantrikus irányzatok követői használtak koncentrációs és meditációs segédeszközként. A jantrák leggyakoribb elemei a lefelé álló háromszögek a női nemi szervet (jóni) és a női őselvet (sakti), a lefelé álló háromszögek pedig a férfi nemi szervet (linga) és a férfi őselvet (Siva) jelképezik. Mindebből következik, hogy a káli- jantra a női princípiumot, mégpedig - amint azt a neve is elárulja - annak legfélelmetesebb aspektusát, a pusztító, de ugyanakkor védelmező, démonűző Káli istennőt, a "sötét anyát" jeleníti meg.

Az ókori Egyiptomban igen kedveltek voltak a különböző istenek, illetve az őket jelképező állatok fejével díszített botok és jogarok. Ilyen volt például Ámon botja, amely homlokán ureuszkígyót viselő kosfejben végződött. III. Ramszeszről feljegyezték, hogy líbiai hadjárata során harci kocsijára
Erősített egy Ámon- botot, így remélve védelmet az istentől. A legnépszerűbb állatfejű bot kétségkívül az uasz- jogar alul kétfelé ágazik, tetejét pedig egy meghatározhatatlan állat - egyesek szerint kutya, mások szerint róka- feje díszíti. A régi egyiptomiak hite szerint amulettként viselve védelmet nyújt, elhárítja a rontást és elősegíti a boldogságot.
 

A kereszténység és egyben a nyugati ezoterikus tradíció egyik legismertebb szimbóluma a háromszögbe rajzolt szem. Keresztény értelmezés szerint a szem Isten öröké éber, minden látó szemével, a háromszög pedig, amely körülveszi, a Szentháromsággal azonos. Az okkultisták szerint viszont a szem a "harmadik szemet", azaz a tisztánlátást, a metafizikai éberséget és a beavatottságot, a háromszög pedig a tűz őselemet, a fényt és a felfelé törekvés princípiumát és / vagy a mikro- és a makrokozmoszt egyaránt meghatározó három őskvalitást (sal, sulphur, mercurius), illetve a három gunát (tamasz, radzsasz, szattva) jelképezi. Hol konkrétan, hol csak utalások formájában, de a világ szinte minden nagyobb kultúrakörében megtalálhatók a harmadik szem ábrázolások. A homlok közepén elhelyezkedő harmadik szem a metafizikai értelemben vett kiegyensúlyozottságot, a kettősségeken való felülemelkedést, az ellentétes erők összebékítését, a belső egyensúlyt, a teljesség megtapasztalását, a spirituális győzelmet, a transzcendens bölcsességet, az érékeken túli tapasztalást, a tisztánlátást, az ember feletti tudást, a természetfeletti képességeket és beavatottságot jelképezi.

Ezen a talizmánon a távol-keleti zodiákus tizenkét állata (Patkány, Bivaly, Tigris, Nyúl, Sárkány, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya, Disznó) látható. Mint a legtöbb körkörös, asztrológiai elemeket tartalmazó amulett, illetve talizmán, ez is elsősorban tulajdonosának mágikus védelmét, testi és lelki épségének, és egészségének megőrzését szolgálja. Ezenkívül összeköttetést teremt a makrokozmosszal és hozzájárul az ember és az univerzum megbomlott kapcsolatának helyreállításához.