Elsõ rész: A teremtés

A világ különbözõ kultúráinak teremtéstörténetei látszólag különbözõ módokon mesélik el a káosz renddé alakulását. Mégis, újra és újra felbukkannak a hasonló elemek: a sötétség és a víz, az õsdomb, az õsmadár és az õstojás, az istengenerációk harca, vagy az õsóriás. A teremtés végével pedig akár egy szent kertben, akár pedig egy mesés szigeten, de mindenhol kialakul az univerzális béke állapota, az aranykor.

Második rész: Aranykor és vízözön

A teremtés után létrejött harmónia idõszaka, az aranykor, nem tart örökké. Akár magától, akár az ember miatt az istenek és az emberek addig együvé tartozó világa szétválik, és távolodni kezd egymástól. Ekkor, vagy ezután történik meg a világ majdnem mindegyik mitológiájában elõforduló özönvíz.

Harmadik rész: A világ

Hogyan írják le a mítoszok a világot, melyben az ember az aranykor után él? A világ bár részekre szakadt, részeit a tér kiemelt helyein központi szimbólumok kötik össze, a világköldökök, világhegyek, világtengelyek, világfák. A részekbõl álló világban megjelennek a kettõsségek, a hármasságok is, de az ezek közti ellentétek csak látszólagosak, megértésükkel, egyesítésükkel újra elérhetõ a teljesség.

Negyedik rész: A kapcsolat

Az aranykortól elszakadt embernek szüksége van arra, hogy kapcsolatot tarthasson az isteni világgal, és szüksége van egy beavatott személyre is, aki képes két világ közti kommunikációra. A kapcsolattartás legfõbb módja a mítosszal szorosan összefüggõ rítus, vagyis a szertartás, mely a világon számtalan formában, de ugyanazzal a céllal létezik. Tudjuk-e ma, mi az olyan cselekvések eredeti értelme, mint az áldozat, a jóslás, vagy akár a játék?

Ötödik rész: A hõs

Az isteni világtól egyre távolabb kerülõ emberiségnek egyedül semmi esélye sincs a káosz fenyegetõ lényeivel szemben. Szükség van a hõsre, aki egyszerre isteni és emberi erejével védelmezni tudja a veszélyben lévõ közösséget. A hõs útja a világ számos mitológiájában visszatér, hasonló feladatokkal, hasonló állomásokkal, a szokatlan gyermekkortól kezdve az alvilágjáráson és a beavatáson át a gonosz megkísértéséig.

Hatodik rész: A lények

A mítoszok csodás lényeinek emléke a mai napig elevenen él a világ különbözõ kultúráiban. De tudjuk, hogy kik valójában a tündérek, hányféle fajtájuk ismert, és mi közük van például az angyalokhoz? Hogy mi a különbség a keleti és a nyugati sárkányok között, és hogy kik a sárkányos varázslók? És azt, hogy a magyar néphagyomány lidérce hány különféle alakban jelenik meg szerte Európában?

Hetedik rész: Az idõ

A régi kultúrák ünnepein nyomon követhetõ, hogy az idõ nem egyenes vonalon, hanem körben halad, a világ számos kultúrájában megtalálható reinkarnáció pedig az ember életét, életeit is körfolyamatra helyezi. Ez alapján elképzelhetõ, hogy a világtörténelem idejét is körben kell elképzelnünk? Az általunk ismert világvége-történetek lehet, hogy valójában nem is a világ végérõl beszélnek? Mi ebben a körforgásban hol helyezkedünk el?

Nyolcadik rész: A körön túl

A világ mítoszaiból láthatjuk, hogy az ember célja: visszatalálni az elveszített isteni teljességhez. De hogyan? Az analógiás gondolkodás rendszerei, a Kabbala, a hermetika, a jóga, a tantra vagy akár az álmodás csak néhány lehetõség az isteni világ és egyben saját magunk megismerésére. Ma mit tudunk saját magunkról, a tudatunkról? Tudjuk-e, kik vagyunk? A mítoszok megismerése vajon utat jelenthet saját magunkhoz és a szentséghez?