Nagyon szép, ami ide le van írva...talán kiveszek szabadságot, hogy elolvassam az egészet...:)

A karmához csak, annyit, hogy most meg van engedve, hogy ha karmánk 51% teljesítettük, akkor azt lerakhatjuk. Ezzel kapcsolatos kéréseket a karma tanács engedélyez, aki a fehér testvériség tagjaiból állnak. Többet Kryon szavaiból tudhattok meg többet, Lee Caroll tolmácsolásában - schanelling.
Többet http.//drunvalomelchizedek.network.hu vagy a tisztahangrádió adásán megtalálhattok.

Szevasztok!

http://www.grandpierre.hu/200310/nepmese.htm
Nekem az jobban inponál - és talán igazabb is, egy kis részlet az írásból, hogy felcsigázza érdeklődésed:

"Ebben a rövid írásban csak egy-két mese-elemet vizsgálok meg. A magyar népmese jellegzetes indítása: „Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyeken is túl, ahol a kurtafarkú kismalac túr, volt egyszer a világon…”. Így például „Eccer vót, hol nem vót a régi világba, még talán azonn es, az óperenciás tengerenn es túl, még talán az üveghegyeken es túl…” – így kezdődik a Pupos János c. bukovinai székely népmese. De hogyan értsük ezt a népmese-indítást? Szabó Judit népmesekutató szerint „a mesei tér- és időfogalmat jelölő formula, az „egyszer volt, hol nem volt…állítás-tagadásként jelentkező hely –és időmeghatározás”. Ez a volt-nem voltba foglalt állítás-tagadás tehát tulajdonképpen jelzi, hogy ami ezután következik, azt nem kell komolyan venni, az „csak” mese, az valótlanság. Ha a szó szoros értelmében vesszük, azaz a mese előadásának helyzetére vonatkoztatjuk, akkor a mese persze valótlanság, hiszen nem ott és akkor játszódnak le az események, ahol a mesét mesélik. De ezen az alapon a fizika tankönyv feladatai is valótlanságok lennének, hiszen nem ott és akkor zajlanak le a fizikai folyamatok, ahol és amikor a fizikai feladatot a tanulók, mérnökök megoldják – és épp ez a lényege a feladatmegoldásnak, a jelen nem levő helyzetre történő előzetes felkészülésnek. A fizika esetében ismertnek vehető, hogy hol és mikor zajlanak le a feladatban leírt fizikai folyamatok. De tudjuk-e, hol és mikor zajlottak le a mesében leírt események? Mire vonatkozik, melyik térre és időre a mese bevezető „varázs”-formulája? Honti János „A mese világa” c. könyvében megfogalmazza, hogy a világ értelmezése teszi a világot átélhetővé, érthetővé, emberi valósággá. Ha tehát mi a mese emberi lényegét akarjuk felfogni, értelmeznünk kell a mese titokzatos, bevezető formuláját! De milyen alapon tegyük ezt?

Természetes alapot ad az értelmezéshez a mesehelyzet. A mese a régi világra vonatkozik, ezért a mese tényleges kibontakozását be kell vezesse egy időutazás, utazás a mából a régmúlt világába! A kiinduló helyzet, a mese hangütése, a „hol volt, hol nem volt”, már a tulajdonképpeni mesevilágot érzékelteti, tehát a „hol volt, hol nem volt" a mese világa és a mai világ között feszülő időhíd túlsó pillére, ami már teljességében a mese világában található. Miután a mesemondó a túlsó pillért elhelyezte, ezután indulhatunk át az időhídon a mából a régmúltba. És mit látunk utunkban? Először feltűnik a „régi világ”, majd „talán azon is túl” az Óperenciás tenger, majd azon túl az „üveghegyek”, és csak ezek után érkezhetünk meg az újra valóság-szagú világba, a túlpart világába, oda, ahol a „kurtafarkú kismalac túr”. Hogyan értelmezzük ezeket az egymásra következő a mese-elemeket? Természetszerűen utazásunk szemléltetése egy térbeli utazásként jeleníthető meg, mintha nem az időben, hanem a térben utaznánk, hiszen az időutazás számunkra gyakorlatilag nem valóságos, viszont térben könnyen útra kelhetünk.

Nem szabad tehát készpénznek vennünk, hogy az Óperenciás tenger egy térbeli tenger, ami valahol, ma (vagy régebben, földrajzi tengerként) megtalálható. Az „Óperenciás tenger”, korszakjelző lévén, azt a korszakot jelöli, amikor a vizek, tengerek nagy kiterjedése volt jellemző. Az Óperenciás tenger tehát a „nagy víz” korszaka, a mindenhol jelen levő víz világkorszaka…és ha ezt felfogjuk, akkor kirajzolódik a megoldás előttünk: az Óperenciás tenger az Özönvíz világkorszakára utal! Létezik ez? Valóságos értelmezést nyertünk? Ezt is eldönthetjük, ha az így felmerült értelmezési szempontot alkalmazzuk a sorra következő meseelemekre: a következő az Üveghegyek világkorszaka. Ha az Óperenciás tenger az Özönvíz világkorszakát jelenti, akkor az Üveghegyek nem jelenthetnek mást, mint a Jégkorszakot! Az „Üveghegyek” kifejezés, korszakjelző lévén, azt a korszakot jelöli, amikor az üveghegyek, jéghegyek nagy kiterjedése volt jellemző. Ha az Óperenciás tenger a mindenhol jelen levő víz, akkor az Üveghegyek világkorszaka a mindenhol jelen levő Üveghegyeket kell jelentse! Igen, az értelmezések egybevágnak, egyik megerősíti a másikat, törvényszerű, logikus láncot alkotva. A geofizika tudománya teljes mértékben alátámasztja a múltból felénk tekintve, azaz a mesei időiránnyal ellentétesen haladva az enyhe, napfényes kor (kőkor), a rákövetkező Jégkorszak és a rákövetkező olvadás korszaka létét, amiket a mai, ismét napfényes korszak követ. Még egy ellenőrzésre nyílik módunk, mert a mesei indítás világosan megmondja, hogy az Üveghegyek világkorszakán túl ott áll az a világ, ahol a kurtafarkú kismalac túr, vagyis se víz-világ, se jég-világ, hanem napfényes, boldog, mesebeli szépségű világ tárul elénk világ. Ez a napfényes világ az Aranykor világa, ami az özönvíz és a Jégkorszak előtti békés, mai szemmel szinte felfoghatatlan, de ugyanolyan valóságos világ, aminek valóságossága feltárható, felfogható, megérthető, ha alapvető emberi szempontjainkat nem hagyjuk figyelmen kívül, és helytálló értelmezést találunk a mesei indítás igazi jelentésére. És ha értelmezésünk helyes, akkor és csak akkor, a mesék valósága így válik valóságosan átélhetővé. Valóban, ha a mese indításában a legrégibb állapot az Aranykor, és erre következik a ma felé közeledve a Jégkorszak, erre az Özönvíz korszaka, ez megfelel a jól ismert geológiai tényeknek, és annak a természetes sorrendnek is, hogy az Üveghegyek (a Jégkorszak mindenfelé kiterjedt jéghegyeinek) elolvadása vezet az Özönvíz, az Óperenciás tenger képződéséhez.

Így válik érthetővé, így bontakozik ki előttünk, hogy a mesevilág valójában egy olyan valóságos világ, ami teljes valóságos súlyával élni akar bennünk, és aminek szemeit csak úgy tudjuk felnyitni, láttatni, életre bírni, ha felfogjuk valóságos természetét, a különböző világkorszakokon átívelő mivoltát. Ha igazunk van, és a mese világa a Jégkorszak előtti, napfényes Aranykorról hoz hírt, akkor igazunknak valóságos történelem-alakító szerepe is van. Hiszen másképp alakítjuk életünket, ha úgy gondoljuk, hogy párezer évvel ezelőtt az ember vadember volt…hiszen akkor az események logikájából (abból, hogy egy dolog természete, igazi lényege születésével adott), az következik, hogy az ember lényege, hogy vadember legyen, műveletlen, tudatlan, igénytelen, a táplálkozás elemi szintjéig nehezen felérő legyen, vagyis megérdemli a nélkülözést, a szegénységet, és örüljön, ha ma válogathat a szegénység különböző formái (testi, lelki, szellemi, véglény-szerű, tömegember-létre kényszerített, arca-vesztett stb) között. És másképp alakítjuk életünket akkor, ha tudjuk, ha Napnál világosabban tudjuk, mert beragyog belső világunkba a népmesék időkön átívelő fénye, hogy eredeti természetünk a boldogságé, az emberi, világos értelemé, az Aranykoré, a csodálatosan kiteljesedő, önmagának érvényt követelő jóságé, és egyszer, évmilliókon keresztül, részünk is volt ebben az aranykori életben.