Egyértelmű, összefüggő magyar világkép az ősi írás honfoglalásunk utáni elsorvasztásával nem maradt fenn. Meséink, szólásaink és népszokásaink azonban megőrizték a morzsákat, valamint a népművészet szimbólumaiba kódolva átaludta az évszázadokat, amiből újra fel lehet építeni az ősvallás rendszerét.

Jó forrásanyag lehet más népek korabeli történészeinek, íróinak fennmaradt munkája.

Itt néhány kísérlet eredményét próbálom felvázolni.

“Az csak legenda! Sosem volt! Nem létezett! - kiáltja rá a félárbocon lengő, szűk fantáziájú tudálékosság. Mint korábban Trójára. Vagy mint még előtte Babilonra és Ninivére.

Kifelé fontoskodunk, befelé kételkedünk. Nem Atlantiszban. Magában a kételkedésben.

Platón két művében is foglalkozott vele. Az egyik éppenséggel az utolsó, halála miatt félbemaradt munkája. Vajon Platón, akiről egyesek nem átallották azt mondani, hogy a filozófiatörténet jelentős része nem egyéb, mint széljegyzet az ő életművéhez, csak mesélni akart volna ahogy a szkeptikusok állítják?

1929-ben, történészek egy csoportja egy különleges, gazella bőrre rajzolt térképet talált. A kutatások azt mutatták, hogy ez egy eredeti dokumentum, amelyet 1513-ban Piri Reis, a török flotta neves admirálisa készített. A térképészet volt a szenvedélye. A török hadiflottán belüli magas rangja lehetővé tette számára a privilegizált hozzáférést a Konstantinápolyi Császári Könyvtár gyűjteményéhez. A török admirális több feljegyzésben elismeri, hogy számos forrástérképet használt fel a térkép összeállításához, köztük olyan is volt, amely az ie.

Némi  fogalmad lehet róla, ha visszagondolsz az Elveszett frigyláda fosztogatói c. kalandfilmekre....

Jamie Sams egy a hazájában közismert indián írónő, aki korai éveit egy részben azték, részben maja vajákos törzsi varázsló segédjeként töltötte el. Később számos könyvet írt az őslakos amerikaiak filozófiájáról és spirituális életéről. Az írónő gondolatait olvashatjátok alább, a kristálykoponyákról.

Az a világnézet, mely tudósaitok és akadémikusaitok sajátja, minden, csak nem az emberiség és annak történelmének nézőpontja, és nagyon is beszűkült látásmód.

MÓRICZ JÁNOS FELFEDEZÉSE A DÉL-AMERIKAI, MAGYARUL BESZÉLŐ INDIÁNOKRÓL

A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15 000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve.

Dél-Amerikát a queche-mayák gyarmatosították. Később a szumirok is küldtek kolonizáló csoportokat. Ittlétük nyomait a magas kultúrát hirdető romokon kívül az ősi romokon kívül az ősi szókészlet gyökérszavai is bizonyítják. Ezek a ma ismert perui aymará és quechua szókincsében megtalálhatók.

Dr. Pogrányi Nagy Félix, Wolley jó barátja, a kaukázusi nyelvek világhírű tudósa legutóbb a cuyoi egyetemen hirdette a maya- etruszk- szumir- ógörög- päckhy- magyar és baszk nyelvek (asianus-nyelvek) közös eredetét.

A minap szörfölés közben ráakadtam egy igen érdekes és szemléletváltást segítő/okozó cikkre még 1994-ből.

A címe: a Hominidák

Emlékek az emberről, útikalauz földönkivülieknek

Egy lehetséges XXI. századi történelemkönyv kisiskolásoknak

Egészen hátborzongató így felsorolásban és csoportosításban olvasni a számunkra megszokottá vált témákat. Picit távolabbról nézve ugyanis ezek egy része borzalmas, teljességgel antihumán! érthetetlen, hogyan is fejlődhetett ki egyik-másik horrorisztikus találmány, eljárás vagy tárgy...

Ez az írás az emlékezésből született.

Egykor, az „idők előtti időben” (az ősidőben, a Zep Tepi előtt) Lemuria, és Atlantisz egyaránt 4. dimenziós világok voltak. Mindkettő civilizáció két külön helyről származott, két bolygóhoz kötődött.
A mi naprendszerünkben a lemuriai székhely a Vénusz, az Atlantiszi pedig a Mars volt.